A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1921-1922 (HU-SEKL 1.a 48.)
1922. április 25., 8. rendes
amelyek által a vér bizonyos körülmények közt a pulpa szövetébe terelhetik. Tárgyalja a lép szerepét a vörös vérteztek kiselejtezésében, a vas anyag forgalomba, ismerteti a lép kiirtás következményeit, továbbá a lép, máj és csontvelő kölcsönös vizsonyát a haemoglobin bontása és felépitése alkalmával. A hannadik fejezet cime " A reticulo-endotheliális készülék pathologiája * ebben két betegségről az icterus haemoglyticusrol és a vészes vérszegénységről szol tüzetesen; a többieket idő rövidsége miatt nem tudta letárgyalni.A vészes vérszegénység eseteiben a Lepetme-féla bensidin módszerrel vizsgálta a haemoglobin fokozatos tönkremenését a reticulo-endothel-s6jtekben s erre vonatkozó rajzokat is közül. Terjedelmes irodalmi jegyzék fejezi be a dolgozatot, melyhez öt tábla van mellékelve 32 szines rajzzal. Szék a rajzok meglepően ügyese ; úgy művészi kivételük, mint JeJ.JeaiBttbségük arra vall, hogy szerző a szőve ti képeknek nemcsak a helyes meglátásában, hanem az ábrázolásában is nem mindennapi készséggel bir. A dolgozat értékére nézve véleményemet abban foglalhatom össze, hogy az állatki serietekkel foglalkozó első rósz úgy technikai kivitelében, mint a szöveti feldolgozásában gondos, alapos munkálkodás eredménye s eltekintve a madárvér kísérlettől,amelyet megkellett volnc ismételni, egyébéként reális eredményekhez is jutáit s a kérdés physiologiai részéi jo megvilágitásba helyezte. A második fejezet túlnyomóan csak a szerző olvasmányainak a viszhangja, de elég jo irodalmi tájé kozoütságot árul el, itt-ott kritikai hang is csendül meg benne.Legkevésbbé sikerült a kortani fejezet, amely nem áll arányban sem annak fontosságával), sem az előző két fejezetiel. Szerző maga mondja mukkáj; végén, hogy közbejött külső körülmények megakadályoztak munkája befejezéseben. A dolgozat tehát csonka maradt, a vészes vérszegénységgel azonban elég részletesen foglalkozik és rajzai közül hét erre a betegségre vonatkozik. Egészben véve véleményeit az, hogy a szerzőnek van b zonyos képessége a aikroskopiumi vizsgálódáshoz,nevezetesen nem hiány zik benne a szükséges elmélyedés, az analysálo hajlam s különös kiváltott sággal bir £ látottak kellő ábrázolására, klzekre tekintettel úgy gondolom, nem kellene nagyon súlyosan felrónunk azt,hogy az amúgy is tág körű thémának nem minden részét oldotta meg s azért tiszteiéitől javaslom, méltoztassék M Nomen est omen ” ieigeiü pályamunkának a kitűzött jutalmat odaitélni. Budapest, 1922. április ho 24.-én. Szerző: Dr. Nogrády István és Farkas üyörgy o.h. Dr. BUDAI KAIMÁN s.k.
