A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1921-1922 (HU-SEKL 1.a 48.)
1922. március 14., 7. rendes
440 8./ A prostata sebészete / Referátum a VIII. sebész aagy~~ Sy^ésen / O.H. 1921 Egy része űhirugie des Prostatisums cim alatt a Zeitschrift f. Urologie-ban 1922 / A prostak gennyedését a prostata kövek, a tultengés és atrophia sebészetét referálja. A referátum alapjául osztályos anyaga és az utolsó évek irodalma szolgál. A prostata gennyedésekről: 17 súlyos eset alapján értekezik, tárgya] ja az aetiologiát, pathologiát, a gyógykezelést, kimutatja tályog esetén a várakozás veszedelmeit és a korai beavatkozás előnyét és a perinealis prostatotomia mellett foglal állast. A prostata kövek tárgyalása után a referátum legfőbb részéra a prostatismusra tér át, amelyet a tultengés és atrophia kórfolyamatai sze rint két szakszra oszt. Osztályos anyagán ismerteti a catheter therapia veszélyeit, összeveti az újabb irodalmi adatokkal és. megállapítja, hogy a tartós catheter kezelés igen nagy százalékban urosepsi re vezet. A palliativ műtétek közül egy nagyobb sorozat alapján tárgyalja a cystostomia értékét, megállapítja a végeredmények figyelembe vételével, hogy nem ajánlható csak ott, hol a prostataectomia kivihetetlen, a kathéterismus pedig elégtelen. Az urosepsis leküzdésében ellenben a cystostomiában hathatósabb eszközt talál, mint az állandó catheterben. A radikális műtétek közül a kétszakaszos Preyer f. műtétéi referálja és ezt az üjabb irodalom és saját 12 operáit esete alapján széles mederben tárgyalja, vizsgáivá, hogy a két szakaszos műtét mennyiben küzdi le a prostataectomia veszélyeit a vérzést, a shokot, az infectiót és a veseelégtelenséget. Végső következtetése az, hogy a kétszakaszos műtéttel ki lehet terjeszteni a műtéti indikatiókat, a súlyosan inficiált és vese insufficiensek előkészítésére alkalmasabb mint az előző katheter kezelés, melyben sokan tönkre mennek. Is merteti végűi a prostata sorvadás kórképét, mely különböző ereaetü / a subcervicalis mirigy valódi adenoméja a többi, lebeny tultengése nélkül; sclerosis; nervosus contractura / és részben esetei, részben a külföldi irodalom alapjun az újabban felmerült különféle műtéti eljárásokat, melyek sokkal újabb keletűek, hogy végleges Ítéletet lehetne felőlük mondani. Megállapítható, hogy a sclerosisos eredésü prostatismusnál a kiujulása a bajnak / retentio / minden műtét után gyakori és ez adja meg az u.n. endovesicalis műtétek létjogosultságát.
