A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1921-1922 (HU-SEKL 1.a 48.)

1922. január 17., 5. rendes

hogyha az első és második év végén szigorúan végrehajtjuk a kötelező vizsgálatokat, evvel a meglazult tanulmányi fe­gyelmet helyreállítjuk s e mellett nem szakítunk az egye­temi rendszer előnyeivel. A német orvosi tudomány a sza­bad egyetemi rendszer mellett fejlődött nagygyá, az orvos az életben á tudományos gondolkozást nem nélkülözheti, ennek kifejlődését a rövid terminusokra való tanulás na­gyon akadályozza. A technikákon elért eredmények nem ültethetnie át egyszerűen a mi viszonyainkra. Már azért sem, mert a tanulás anyaga egészen más. Az első két év­folyamra még leginkább volna alkalmazható, de itt még nincs reá szükség, mert 2 szigorú vizsgálat biztosítja a ta­nulást. A felső években az élő ember betegségeinek tanul­mánya nem azonosítható rajzok készítésével, de még che­­miai reactiók végzésével sem. A kötelező collegiumok rendszeresítésére nem is rendelkezünk erre nevelt, begya­korolt személyzettel sem, azt pedig csak nem lehet a tanár­tól kívánni, hogy félévenkint öt-hatszáz s még több hall­gatót szigorúan megcolloquáltásson. Gyakorlatlan segéd­­személyzet colloquáltatása pedig még a feltételezett czélt sem érné el. De a kötelező colloquium annyit jelentene, hogy a félév beszámítása ettől tétetnék függővé, ilyen in­tézkedést csak nagyarányú systema változtatással érhet­nénk el. Erről pedig ez idő szerint nem lehet szó. Egy másik indít vány abban állott , hogy a belgyógyá- Tanrend -változtatás, szat cseréljen helyet a szülészettel s nőgyógyászattal. Ez csak úgy lenne keresztülvihető, hogy a sebészet is részt­­vegyen e cserében, e szerint reggel 8—y210-ig lenne sebé­szet, nőgyógyászat és szülészet, 1210—11-ig belgyógyászat. A tanrendben' való óraváltoztatások rendesen zavarokra adnak okot, s így lehetőleg kerülnünk kell. Másrészt a bel­gyógyászatnak évtizedes, vagy talán évszázados privilé­giuma, hogy vele kezdődik a tanulás. Az is szokásos, hogy a betegészlelők 8 óra előtt a kórtermekben megjelennek s betegeikkel foglalkoznak, mihez régi jó időben az is társult, hogy a belgyógyászat tanára visitet tartott. Viszont készsé­gesen elismerem, hogy műtét vagy operativ szakmának előnyére válnék e csere, csak azt kellene feltétlenül ki­kötnünk, hogy az előadások valóban megkezdődjenek 8-15 vagy 8-20 s y210-kor pontosan végződjenek, nehogy a belgyógyászatra késve érkezzenek. A csere természetesen a jövő őszi tanrend előkészítésekor válik actuálissá. Sok szó esett a katalógus olvasásról. A középiskolai Katalógus olvasás, rendszertől a szabad egyetemi rendszerre való áttérés ter­mészetesen átmenetet igényel. Az első és második évben az előadásra való járás ellenőrzésének meg is van a jogo­sultsága, de itt is inkább a gyakorlatokban való részvétel­kor, de felsőbb éveseknél a gyakori katalógus olvasásnak, vagy a jelenlevők ellenőrzésének nincs sok gyakorlati haszna, ellenkezőleg, azok, kik nem akarnak vagy nem tud­nak tanulni beszélgetéssel, újságolvasással stb., csak zavar­ják szorgalmas társaikat. De legjobban illustrálja az ilyen kényszerintézkedések hatástalanságát az, hogy az ellen­őrzés legrafináltabb formáit is kijátszák azok, a kik nem a maguk jószántából jöttek el. Ha tanártársaim statistikát készítenének arról, hogy a beírott hallgatók közül hányán járnak el naponta, hogy kik azok, a kik egyáltalában nem járnak el, s ezek tanulmányi viszonyairól tájékozódnának, azt találnák, hogy az első szigorlat eredménye egyenes arányban áll a további évfolyamokon tanúsított szorga­lommal s előmenetellel. Itt kell tehát a selectiót jól meg-

Next

/
Thumbnails
Contents