A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1921-1922 (HU-SEKL 1.a 48.)
1922. január 17., 5. rendes
nek az a véleménye, hogy a falu közegész sógügye javítására döntő fontosságú ténye ző a nép jólétének s culturájának emelé se, továbbá minden vidéki góczpontban jól * felszerelt, szücórtő örvösök által vezetett kórházak létesítése s végül jól képzett orvosok letelepítése. A mennyiben a m^yar gazdaszövetség súlyt helyez arra, hogy a falu orvosa a falubeliekből származzék a gondolat helyes, hogy a községek ösztöndíjakkal tamogassák^a-f alu »• fi7ifírmarT^ mrinni in-n+nW^ de letelepedésüket csak akkor biztosíthatják, ha első sorban megfelelő lakásról, ellátásról s jövedelemről gondoskodnak. Az ösztöndíj fejében kikötendő szolgálati kötelezettség rendszere mely a katonaság“ nál megvolt nem vált be s épen ezért a tanulmányi ösztöndíjaknál épen a letelepedés könyitóse a hatásosabb eszköznek Ígérkezik. Az orvosok absolut száma azonban csonka Magyarországon nem mondható elégtelennek, hanem az elosztás kedvező^^n. A Gazda Szövetség azon vér leményében osztozunk, hogy a közegészségügy államosítása alkalmas eszköz az elosztás megjavítására, de a már kiképzett orvosoknak de cent rali sál ás át is ennél hatásosabban előmozdítja a letelepedés előbb említett megkönnyítése, tanártestületünk a gazdasszövétség által felvetett eszméken kívül a falu jobb orvosi 9 9 f] ÖUmUa, K/z&o <-/ 29?
