A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1921-1922 (HU-SEKL 1.a 48.)

1922. január 2., 2. rendkívüli

-Zb8

385

1. /'Elnök megnyitva az ülést, Vámossy Zoltán tanár kafijégyző távolléte miatt a jegyzőkönyv vezetésére Jakabházy Zsigmondi tanárt kéri föl.

2. / Elnöklő dékán majd a következő szavakkal emlékszik meg Jendrassik tanárról: Mai ül 'sünk összehívására tulaj dónké p _ en az adott szomorú alkalmat , hogy karunk és egyetemünk egyik nagyérdemű tagját szólította el a \ . Iái az élők sorából. Jendrass ik tanár halála súlyos vesztesig az egész tudományra, súlyos veszteség a magyar- tudományra és az egyetemre, éajnos,megboldogult társunknak élethü működés ét teljes alapossággal meg ismerni nem volt módunk an, mert az ő működés ének fénykora arra az időre esett-) amikor távol voltam a fővár őst ól,még nem voltam tagja ennek az egyetemnek, z alat i a pár év alatt is, amelyet, - -a háború következményei által sok tekintetben megbénít ott tudományos élet me llett,- vele együtt tölthettem, meggyőződhettem igazi nagy ért ékéről. Láttam egyik szerény alkalmazottja ravatalánál tartott besz édjéből, hogy ő nemcsak tanítója,hanem igazi atyja volt alkalmazott jainak, tanítvány ainak. Láttam a klinikája látogatása alkalmával, valamint magán érintkezésben is,hogy igazi orvosa volt betegeinek, aki aggódva figyelte azok áf/aiáíát, aki állandóan gondolkodott ,tépelődőtt miképpen se~ githet azokon; hallottam azoktól, akik segítség ét igénybe vették,hogy a leg nagyobb önfeláldozással, legnagyobb előzékenységgel és önzetlenséggel adta meg azt a-tudást és segítséget, a melylyel oly bőven rendelkezett. Láttam, hogyan igyekezett mindig az igazságot érvényre juttatni, láttam mennyire fájt neki az igazságtalanságnak még az árnyéka is és -hogy mily odaadással kereste mindig azt,hogy h l van az igazság. nagy veszteség feletti fáj-' dalmunknak, elhunyt tanártársunk emléke iránti t is zt életünknek adjunk kifejezést felállással s őrizzük meg emlékét jegyzőkÖynv Heg.

rí Kar tagjai szeretett és nagyrabecsült tanártársunk elhunyta fölötti fájdalmának néma fölállással ad kifejezést.

3/ Grósz Emi l tanár tolmácsolja a karnak néhai Jendrass ik Ernő tanár intézeti alkalmazottainak, tanítványainak azt az óhajtását, :ogy kedves tanáruk halálának szomorú hírét a külföldi egyetemekkel ők is testület ti leg, gyászkeretes lapon közölhess ék.Bársony tanár hozzájárul Jendrass ik tanár tanítványainak tolmácsolt kér és éhez, de azt hiszi, hogy célszerű lenne, a szomorú tény hirüladásának az a módja is, hogy a kar egy internat ionali^ nyelven /latinul szövegezett gyászjelentőt küldjön a külföldi egyetemekre. Megjegvzi azon an,