A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1920-1921 (HU-SEKL 1.a 47.)
1921. április 12., 8. rendes
R V' sitette s tanukkal igyekszik bizonyítani, miszerint o már előre kijelentette, bogy a BETHESDA kórházat now fogja alkalmasnak Ítélni elmebeteg osztály oél~ j aira.Hogy nem osupán kényszer alatti lormalitásbol látogatta a BETHESDA kórházat, az a kihallgatott tanurallemásokból tűnik ki, azon tanuk vallomásából, akik a látogatása alkalmával tanúsított magaviseletére és szavaira emlékeztek.- Iskolatársa BIEBERAUER RICHARD - kinek mentőiratát csatolja felebbezéséhez - kihallgatása alkalmával /1920.11.20, már nem emlékezett a részletekre, szavakra s igy nem érthető, hogy 1920 Julius havában, midőn mentésre irányuló levelet megírta, miként emlékszik vissza a látogatás egyes momentuuaira.Tény, hogy HUDOVERNIG a népbiztos megbízásából járt a BETHESDA kórházban s a tanuk állítása szerint az átalakítás és berendezkedés gondolatával foglalkozott, valószínűleg nem is axért, hogy ő az ott elhelyezett betegeket kezelje s nem is erre lehetett ő kiszemelve.- Amennyire a körülményekből ki lehet venni, HUDOVERNIG valószínűleg az összes elkommunizált ideg- és eluegyó.gyintózetek felügyeletével és vezetésével lett volna megbízva. Valószínűleg ezért sem fogadta el a Szt.János kórház igazgatói állását. A Szt. János kórház igazgatói állásának a népbiztosság részéről történt felajánlás, melyet - amint iellebbezésében is mondja - hogy visszautasított - súlyos bizonyíték arra, hogy őt a Jiépbiztosság megbízható, értékes embernek tartotta, mely elismerést passiv magaviselet mellett különben noa érdemelt volna meg.A bizottság első jelentésében bőven foglalkozott Dr. HUDOVERNIG hazafiatlan magatartásával s hű tükrét • adta annak, miszerint jellomszilárdsága nem bizonyult
