A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)
1920. május 17., bizottsági ülés
8 6"OJ ^ i i juk megoldhatónak a sebészet és a belgyógyászat szempontjából. A sebészeti propedeutika^nem- lévén más, mint általános sebészeti kéftan, azt felváltva egyik őszi félévben az egyik, másik őszi félévben a másik sebésztanár adhatná elő a harmadévesek számára, s kiegészítenék ezt a tanszemélyzet igénybevételével kisebb csoportokban tartandó kötéstani és betegellátási gyakorlatok. A belgyógyászati propedeutika azonban a betegvizsgálaton és laboratóriumi vizsgálatokon alapuló diagnostika lévén, jtagyobb tömegeknek- egy -időben—és helyen elő nem adhat».- Ezért helyesebbnek vetnénk, hq P7 a tnváhhL-kliwifcú tanulmányokra annyira fontos plnl/pp7Pg a7. egyes, klinikákon ötvenes csoportokban ecvskét. esetleg több tanársegéd által párhuzamosan tartandó hathetes kurzusokban történnék. A propedeutikjiHélév után mindkét tárgybcjh-kőtelező colloquium/rolna megkiVánandój^ir^flínek eredményes letételé a 7. félév elejéi^^g^vántateitOellenkező esetbem a colloquium néHoTÍ hallgatottbetgyógyászati és sebészeti féléyek a tanulmányi időbe nem volnának beszámíthatótfi A szemészet és a szülészet tanárai saját két féléves tárgyuk keretén belül szintén gondoskodni tartoznának afelől, hogy a vizsgálóeszközökkel és módokkal a kezdő hallgatóság csoportonként gyakorlatilag megismerkedhessék. A propedeutikai előadások és gyakorlatok a rendszeres klinikai diagnostikai, avagy a sebészeti vagy szülészeti műtéttani előadásokat nem érintenék és feleslegessé nem tennék. 6) A klinikai tárgyak tanításában általában a gyakorlati kiképzésre a legnagyobb gond fordítandó. Erre szolgálnak elsősorban a délutáni beteglátogatások, melyek szigorúan megszervezendők és ellenőrizendők. A klinikai tanársegédek feladata a viziteknél az, hogy megtanítsák a növendéket a betegvizsgálati módszerek helyes alkalmazására, rávezessék a hallgatót az ezek eredményeiből levonható helyes orvosi következtetésekre és szükséges rendelkezésekre s végül, hogy bizonyos gyakorlati fogásokra, kisebb, de a gyakorlatban sűrűn előforduló beavatkozásokra tanítsák meg őket; nem pedig hogy az előadó tanáréhoz többé-kevésbbé hasonló előadásokat tartsanak. Tekintettel arra, hogy a jól felszerelt kórházaklól távoli helyeken működő orvos nem nélkülözhet bizonyos jártasságot oly specziális, kisebb szakmákban sem, amelyeknek jeles képviselői nélkülözhetővé teszik azokat a nagy városokban működő orvosnál: megengedhető, hogy az orvos sokoldalúságát fejlesztő tárgyakból, mint pl. a gégészet, fülészet, foghúzás, az egyetemi tanrendben félévnél rövidebb tarlamú tanfolyamok is hirdettessenek. Végül tudva azt, hogy különösen országunkban eminens fontosságú, hogy a gyakorló orvos sebészi képzettsége a lehető legjobb legyen — ez pedig csakis az anatómiai tudáson és helyismereten épülhet fel —, elfrissítendőnek tartjuk az orvosjelölt anatómiai ismereteit egy felsőbb éveiben hallgatandó 3 órás kötelező sebész-boncztani kollégiummal, mit az anatómiai inté/---—- /i Vz f i z~ 'Tsi-xfiLfiZ fi^^fi'^Z. fi Csa A-^c. ■jíe'Ci' &<5-^ . éfa <7 fii fe&sLo 60*2. fcfisifiZfi, <u,' o dp «b
