A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. május 4., 9. rendkívüli

9

y r>

D

zetekben megbízott előadók tartanának és a melyen szerzett ismeretek a sebészeti műtéttani vizsga alkalmával kellő szigorral ellenőriztetnének.

7) A gyakorlati kiképzés mellett a leendő orvosok tudományosabb képzésének fejlesztésére is meg kell adni a módot és lehetőséget. Kétségtelen, hogy a tanulmányi tervezetbe felvett, s a szigorlati szabályzat által megkövetelt kötelező tárgyak nem ölelik fel mindazt, ami egy tudományosan is képzett, jó gyakorló orvostól megkívánható, vagy — mondjuk — mit egy a saját tudománya iránt melegebben érdeklődő, valóban tudnivágyó orvos megismerni óhajt. E czélból kívánatos volna, ha maguk a rendes tanárok is szakmájuk kötelező óráin kívül oly magánkollégiumokat hirdetnének legalább időnként, amelyekben tudományszakuk bizonyos fejezeteit mélyebben, a búvárlat legmodernebb és tágabb nézőpontjából megvilágosítva tárgyalnák. Másodsorban az orvosi elméleti ismereteket még a klinikumok szempontjából is helyesen kiegészítő és az orvos értékét fejlesztő tudományokat az úgynevezett o'ánlott előadások keretébe

^ óhajtjuk mívelni és hozzái^.netővé tenni.

Ilyen ajánlott előadásokban tanítandók volnának: a kísérleti kórtan, az élet- és kórvegytan, a fejlődéstan, az általános biológia, a socialis orvosion, az általánosan óhajtott deontologia és a netán még felmerülök.

Ezen tárgyak előadására megbízások adhatók s az előadások heti óraszámát a megbízott előadó meghallgatásával a kar állapítja meg.

E tárgyak tehát nem volnának kötelezők, hanem csak ajánlatosak az orvosi képzettség és a szigorlatok eredményes letétele szempontjából, a mennyiben e tárgyak körébe vágó ismeretek szigorlati kérdések tárgyát is képezhetik.

Hogy az ajánlott tárgyakat mikor hallgassa az orvosnövendék, arról a tanulmányi tanácsadó szólana, tői azonban függetlenül bármikor is felveheti e tárgyakat a hallgató, a mikor tanulmányi idejébe legjobban be tudja azokat illeszteni.

8) Szükségesnek véljük az eddig is megkívánt egy évi kórházi gyakorlatnak az egyetemi tanulmányi időbe való beolvasztását és annak komolyságát avval vétjük biztosíthatni, hogy a klinikai szigorlatokat csak a megfelelő kórházi gyakorlat kitöltése után fogadjuk el. A midőn tehát az orvosjelölt absolutoriumát elnyerte (tehát a norma-hallgatónál júniusban), azonnal kórházi gyakorlatra jelentkezik valamely erre feljogosított klinikán vagy közkórházban. Kedvezőnek tartjuk, hogy ezen gyakorlata közben az illető szakmából szigorlatra is készül, mert ez sarkalni fogja őt az intensivebb betegészlelésre, a megtanultak alkalmazására, a gyakorlati jártasság és orvosi következtetés elsajátítására. így a szigorlatra a jelölt oly készültséget fog magával hozni, mit szorgalmas könyvből tanulással és a szokásos rövid begyakorló kurzusokkal elsajátítani sohasem tudna. Viszont a kórháznak is több haszna volna a munkájukat komolyabban felfogó és a még hátralevő szigorlat szempontjából egyre jobb készültségre törekvő orvosjelöltekből.

Számolva avval a körülménynyel, hogy a kór-