A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)
1920. február 17., 5. rendes folytatólagos
- 23 -'O' gikus, teiát csak az: hagyjuk nyitva az ajtót annak a jov5 emberének. Verebély Tibor kérdi, hogy mire akarna a kar megbizást adni Lénártnak. A tanszék ellátására ugye? De tanszék nincs, gégészeti klinika nincs, hát mit lásson 6 el? Ha meghivjuk, akkor remélhetjük a székesfőváros tanácáától azt, a vendégszeretetet, hogy egy volt főorvosának egyetemi rendkivüli tanárrá való előléptetése alkalmából szivesen átengedi fényesen felszerelt kórházi osztályát, a klinika, illetve az egyetemimtanitás czéljaira és annak gazdasági terheit tovább is viselné. Ha azonban csak megbizást adunk Lénártnak, akkor ilyen meszszemenő köveletéssel a főváros tanácsához nem fordulhatunk. Bársony tanárnak igaza van, hogy egy gyakorlati tanszék betöltésénél első sorban a gyakorlat kiváló mesterére van szükség. Sajnálatosnak tartaná a megbizással való elódázást, minden esetre elkerülendő tartja a pályázat kiirását, és szerinte Lénárt meghívásának mi sem állhat útjában. Hiszen arra a közelmúltban és régmúltban is számos példa van, hogy a meg^ hivást javasló bizottság nem foglaltkozott per longum et látura a többi számbavehető í-za^cemberrel, sőt magával a pályázóval sem aprólékos részi etességgelő épen mert supponálta, hogy a kar minden tagja ismeri annak kívánságait és szerinte csak formailag van szükség egy inditványra, hogy a meghivás megtörténjék. így került annak idején Tangl professzor az élettani tanszékben, a köz-SS*?
