A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)

1919. augusztus 26., 10. rendkívüli

zülött,mert hirdetők,diehotömizálók,aborteurök,hamis bizonyitványo*kat gyártók,eharlatánok özönlöttek el. nz orvosi praxis is tömegmunka lett,melyben a humanizmust az üzleti szellem,az idealizmust a stréberség maholnap már kiszőritja.

A ki azt hitte,hogy a mai-e orvosok valamennyien képviselői a régi ideális emberszeretetnek,nagyon csalódott. A lezugott országos katasztrófának vihara,mint valamely éjjeli villám,úgy világi tóttá meg az emberek leikeinek igazi tartalmát és árulta el sok orvosnak is teljes erkölcsi nihilizmusát, a ki addig a szenvedők felkarolását hirdette ideáljának. De nemcsak orvos akadt olyan,igen sok,aki visszaélt emberiességet fogadó esküjével, hanem valósággal elvadult sok orvostanhallgató is,a kit az ifjúság ideálizmusa nem gátolt meg abban,hogy a forradalmi törvényszékeknél,a munkás-és katonatanácsoknál , vagy mint agitator avagy pribék vállaljon szerepet,lázitsa, kinozza és akasztassa embertársait.

Irtózattal és szégyenpirral láttuk ezt és felmerült bennünk az a kérdés,ha tudjuk hogy mily fontos missiója van az orvosi rend nek az államban ,mily subtilis szerepe a tár sadalomban,mily nagy befolyása a tömegekre, hogy milliók egészsége és élete van ellenőrzés nélkül reá bizva.- szabad és lehet e tovább túrnunk,hogy ezentúl bárki,személyes tu'újdonságainak és rátermettségének megi—