A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)

1919. augusztus 26., 10. rendkívüli

látait s a rideg mechanietikus világnézet nem elégit ki : leginkább agnosztikusnak nevezhetném magamat.

Bartuoz gáncá gyanánt emliti, hogy pár hónappal az első forradalom előtt beválasztottak a Szent István akadémiába. Igaz hogy beválasztottak, de vonakodtam és vonakodom ma is a megválasztást elfogadni,mert a megküldött alapszabályok első pontjában azt olvastam,hogy az akadémia czélja a tudománynak katholikus szellem^ /

ben való művelése. En a tudományt csak az igazság szellemében kivánom ás tudom művelni.

Bartucz azután a kommunizmus alatt tanusitott magatartásomat vizsgálja és azt állitja,hogy bár eleinte a fekete listán szerepeltem,később féltve a bőrömet,kerestem a kapcsolatot a közoktatásügyi népbiztosság exponált embereivel s annak különböző communistikus reformbizottságaiban nagy szerepet ját-JtI

szottam. Hát mindkettő valótlanság. Ep oly kevésbé kerestem ezt a kapcsolatot, mint a tek. fakultásnak az a sok tagja, a kivel együtt ültünk itt a teremben Kármán Tódor elnöklésével s együtt tárgyaltuk az orvosi óktatás és szigorlati rend reformját. Valami különösen irányi tó szerepem a tárgyalásokban,amint méltóztatik tudni nem volt,époly kevéssé,mint a bölcsészeti dekánatusban Kármán elnöklésével tartott értekezleten, ahol a pisilősophiai kar tan raival

926