A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)

1919. augusztus 12., 7. rendkívüli

ralkodök,emberi méltóságomat sérti, s oda többet nem megyek,és nem is mentem.Minden cselekedetem s minden szavam a kommunizmus elitélése volt,s mikor utóbbi időben tanártársaimmal azt beszéltük meg,hogy a kommunista kormánynak esetleg adandó bizalmi nyilatkozattal szemben milyen álláspontot foglaljunk el,azok között voltam,a kik annak legmerevebb megtagadását hangsúlyozták, sőt én voltam az,a ki azt az eszmét vetette fel,hogy ha a nyilatkozat megtagadása folytán állásunkat s a teoretikusok kenyerűket vesztenék,igy nekülök nekünk praktikusoknak kell a teoretikusok esetleges anyagi segitésére módot nyújtanunk.

hogy az én klinikám volt az,a hói a kommunizmus olyan személyi tényezői voltak,mint Rohonyi és Szegő,de főkép az előbbi, az nem az én hibám.

Rohonyi dr. boldogult tanártársunk , Tangl Ferencz legmelegebb ajánlására került hozzám,kinek 0 tanársegédje volt. Eleinte a klinikán kitűnő munkát végzett, mikor a Károlyi kormány idejében a radikális mozgolódás megindult,én figyelmeztettem őt arra,hogy ne vegyen részt ezen mozgalmakban, akkor ő meg is Ígérte, de később tudtomon kivűl mégis bele ment a mozgalomba s ott mindnagyobb szerepet kezdett játszani.

Mikor ezen szereplése már túl kezdett menni a megengedhető habáron,akkor