A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)
1918. október 8., 2. rendes
4 60 r megérdemelt nyugalom és az élvezet lé helyezi és ismét csak dolgozni deni és igy a közügyet szolgálni i ja. Tántorithatatlan kötélességtu és i el Kiismereteesegből vezerei tetlve nem eiegszik meg & dicső tanari pálya, an töaiz- Iván r á8tól szerzett ismereteinek oi rto ki ásávJu. ,nanem azokat embertársai javára -folyton es folyvást gyümö<ic8özteti és szinte élvezetet talál abhan.ha az eléje tornyosult akadályokat és nehézségedéi/ le. áaüzdheti. Valóságos enthusiasts lété* • re még akkor is, mikor mások már nyugalomra térnek, szinte keresi az alkalmat, hogy jót tehessen és nemesijól eg hasson. " Noch ist es Tag, da rühre sich der Mann. Die Nacht tritt ein, wo niemand wirken kann“. Önkéntelenül is Goethe e szép mondása jut eszembe, midőn nyugalomba vonuló fáradhatatlan tanártársunkra gondoiok és tőle búcsút veszek. És midőn Tauffér tanár urnák, szeretje tisztelt barátunknak ezen - nemes feladatnak a legteljesebb mértékben való megoldásához a legjobb egész séget és erőt kibánunk, még csak arra kérjük tartsa a Kart ezentúl is jó emlékezetében és szeretetben. Most pedig kérem a kar tagjait szíveskedjenek Tauffér tanártársunk iránt érzett tiszteletünk .ragaszkodásunk és szeretetünk jeléül ne* lyeikről felemelkedni. * -Kar
