A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)

1918. május 14., 4. rendkívüli

<fóS ii.

bált férfiával szemben, kik annak tiszteletreméltő hagyományait terjesz: á . ' ' 55 érői '

is súlyosan séPt'nek tartja ás mindezek után még; az egész kart is érintve iátja áltálán.

Ezekkel a szenvedélyes kifakadásokkai szemben csak azzal védekezem, hogy újólag is rámutatok a tárgyi tény állás teljes hiányára és azokat téves information alapuló és indokolatlan érzékenységből fakadó sajnálatos túlzásoknak tartom, melyek igenis alkalmasak arra, hogy üszköt dobjanak a'facul tás. kebelébe ds hogy magam lássak bennük incollegiálitást /minden"jeizó nélkül/ mely elkerülhető lett' volna, ha űársony tanár collegialitását nem egyoldalúan gyakorolja, hanem engemet magamat is meghallgat vala mielőtt kifakadását megtette.

tekintetes Tanártestület ! az enge'iet ért vád ellen való véde.é kezéSemben igyekeztem egészen' tárgyilagos maradni és a sértődés hangjának helyet nem adni és nem terjeszkedtem ki a mende-monlákra sem,melyek ilyenkor Dóven teremnek,sem arra, hogy volt segédei-; közül miért nem pályázott egy sem a diszes állásra,- uert ezekkel csak elmérgésitettem volna a dolgot,a lényeget t.i. * a csúnya incollegiáli•tás" vádját illetőleg pedig ,a tekintétes Kar bölcs belátására bizom az Ítélkezést.