A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)
1917. december 11., 4. rendes
végzett kísérleteket, melyek szerint olyan bőrterületen, melynek lokálozó képessége csekély, a nyomási érzék két egyidejű ingerülete egymásra vonzó hatást gyakorol, midőn is azok egybeolvadásra törekszenek, s egyenlőtlen erősségű ingereknél az erősebb maga félé tériti a gyengébbet. Mindezen physiologiás és számos pathologiás tényből szerző a felsorolt psyohologiás jelenségek élettani alapjaként a következő feltevést konstruálja: a. / Ha valamely idegközpont két /: vagy több :/ neuronja azonos erejű, a azonos természetű ingerületbe jut, ez ingerületek között kölcsönhatás támad. E kölcsönhatás az egyes neuronoknak megfelelő ingerületi mezők önálló jellegének elsekélyesedésében, s az egyes hullámoknak közös hullámmá való egyesülésében áll. Minél különbözőbb az egymást érintő ingerületi hullámok minősége /:ritmusa:/, annál kevésbbé eredményezi a hullámok egyesülését. b. / Ha a homogen ingerületek valamelyike - bármely körülménynél fogva - erőteljesebb, mint a másik, úgy a gyengébb beleolvad az erősebbikbe. o./ Ha a neuronok töltésének folyamata successiv, úgy rendszerint az előbb beállott ingerület gátolja az utóbb iheginditottat. d./ A gátlás, mely egybeolvadással a gyengébb, vagy később beálló elemre nézve érvényesül, időben lepergő folyamat, mely miként az ingerült maga, egész másodperc zekre terjed és minként az ingerület maga, lefolyásában osgillatiókat hagy felismerni. Ransohburg a fent felsoroltakon kivül a felismerést, a kettős retinaképek egynek látását, az izo-