A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)
1917. november 13., 3. rendes
61. m dei’ t első bekezdésében ez olvasható: ” Célszerűnek tartoittaiu,addig is, mig az egyetemi tattrendezere íltalános reform al í vétetnék, a rendki '.dili tanárságra való felterjesztésnek kellékei és módja iránt - azon esetekben, midőn ez utón valamely magántanárnak Kitüntetése és jutái ;lsa terveztetik- a kö vetkező s zabályoknt ahhoz tartás végett megállapítani/ E sorokból az látszik,hogy Eötvös is a rendezést i-Q deiglenesnek tekintette. -De még ha nem tekintette volna is ilyennek, 49 év óta változtak a viszon ok és váltót zott viszem 'okhoz mi. i dig nemcsak ta♦ nácsos, de szükséges is alkalmazkodni. a magántanárok száma közeledik a kétszázhoz. A múltban a magántanári Képesítésért csak a legalább ..nyolcztiz évet egy tanszék aellett szorgaluaso kődó idősebb asi istene k mertek folyamodni. ha pedig síig pár évi klinikai aln.cőL .»aztotós,sőt bármely praktikus vagy nem praktikus .éren való a középszerűnél valamivel élénkebb foglalkozás elóg jogcím arra., hogy , valaki a docentur'ért a folyamodványát benyújtsa. A ddcenturának nagyon szabadelvű adományozása leszállította a niveau jót az egyetemi magánta.náreágnak. /miinek természetes következménye, hogy a raagántAnárijiic csakhamar elégedetlenek a Kis titulussal, a tömegből kiválni akarnak s magasabb fokozatra vágynak, a mai usus szerint az ilyen magántanár a rendkívüli tanári cimre * ry
