A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1917-1918 (HU-SEKL 1.a 43.)

1918. június 6., rendkívüli folytatólagos

fogva iskolájának ilyen felfrissítéséhez csak úgy juthat, ha külföldön megfef

lelő tudományos positi^t elfoglaló és magyarul tudó magyarokat telepit vissza, ha erre alkalom nyílik. Mikor ezt számos esetben megteszi a művészet terén, hiba volna, ha nem követné ezt az eljárást^rosszul felfogott sovinismusból indulva ki, a tudományok érdekében.

Az élettani tanszékre két külföldi magyar reflektál. Egyikük biedl prágai rendes tanár, a másik Róna Péter berlini professor.

Alulírottak azon-nézeten voltak, hogy az élettani t anszékre elsőrangú tudományos működésénél fogva elsősorban Bieil volna alkalmas, másodsorban Róna érdemes, és ha e kiváló szakemberek nem neveztetnének ki, akkor az itthon élő pályázók közül tehetségénél fogva a legtöbbet Ígérő Mansfeld jöhetne szóba, 'it'

A bizottság 3iedl jelölésének kérdésével nem is foglalkozott, Róna Jelölésének kériésóoen pedig javaslata nem volt szerencsés,

« • * • •

különösen akkor, mikor esetleges megszerzése egyetemünkre nézve azzal a haszonnal is járna, hogy Mansfeld megmaradna számunkra mint pharmakolcgus.

Ismételjük, hogy a számos különvélemény, a mely kari ülésünkből JJagymélt.óságod elé terjesztetett, igazolja legjobban, hogy az élettani tanszék betöltésének kérdését a bizottság nem készítette elő úgy, hogy annak megoldása megnyugtató karunk és a jövő generatió érdekeinek megfelelő módon történeh8tt volna.

Az orvosképzés egyik legfontosaob kérdéséről van szó, a melynek eliurtézéséber formális körülmények döntők nem lehetnek. Ilyen formális körülménynek kell tekinteni azt, hogy egy nézetünk szerint nagyon helytelen propositió, mely a tudományos búvárkodásra való rátermettséget mellékesnek tartotta és rosszul felfogott sovinismusból indult ki, egyetemünkön 25 szavazat közül mindössze 3 szótöbbségre tett szert, melynek értékéből levon, hogy vele szemben áll a szakban legkonrpetonsebbek állásfoglalása.