A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)

1917. június 12., 10. rendes

használhatóvá tétele az, amiben az orthopüdia segítségünkre van, hanem a friss sérülések romboló következményeinek elhárítása, megelőzése,meggátlása, az, ami az egész orvosi generatiőtól bizonyos othopadiás szellemet kiván.

Nem egyes speciálistáknak nagy számára, hanem a jövendő orvosok orthopadiás érzékére van és lesz ezentúl nagy szükség.

Ezen meggyőződéstől áthatva a bizottság az indítvány értelmében a legmelegebben ajánlja a tekintetes Tanári Karnak,hogy egyrészt az Egyetemhez forduló betegek helyes, a mai kor igényeinek megfelelő kezelése, másrészt az orthopadlfc tanitása és művelése érdekében sürgősen a legnagyobb eréllyel tegyen lépéseket. A tanitás szempontjából véve irányadóul azonban a bizottság beható eszmecsere után egyhangúlag amellett foglal állást,hogy az orthopar

dia tanitása hczassék szervi összeköttetésbe a sebészetnek, mint kötelező tárgynak oktatásával, .Ebből látja egyfelől biztosítva azt, hogy a medikusok újabb megterhelése nélkül az általános orvosi kiképzésbe az orthopädia oktatása beosztható .másfelől, hogy a mütőnövendékeknek orthopadiás kiképzése, ami pedig a sebészeti gyakorlatnak nélkülözhetetlen kiegészítője,eredményesen keresztül vihető. De ebben látja biztositékát annak is, hogy a jövendő test-