A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. június 1., kari választó

egyike volt, a kik a Wassermann-reactio fontosságát hazánkban felismerték és annak értékéi definiálni törekedtek. Rhinoscleromáról szóló munkájában egy régóta eldöntetlen bacteriologiai kérdést oldott meg a legmodernebb serologiai eljárásokkal. Nagy horderejű kérdés volt az is, hogy a kéneső miként hat « syphilis ellen, mely kérdésnek két különböző részletével, a kéneső hatásával a szervezet védőanyagaira és a phagocytosisos erőkre, egy-egy igen szép munkája foglalkozik. Ez utóbbihoz előtanulmányul szolgál a VI. számú dolgozat, melyben az opsonin-vizsgálatok nehéz methodikájának elsajátításáról tesz bizonyságot. További fejlődés látszik VIII. sz. dolgozatában, melyben a staphylococcus elleni agglutinines opsonin képződési helyének rendkívül nehéz kérdését tanulmányozza. A legszebb dolgozata azonban a legutolsó, melyben kiindulva Unna és mások vizsgálataiból, a bőr hámjának elszarusodását tanulmányozza és a kérdést 3 különböző irányban igen nehéz szövettani és vegyi vizsgálatok útján tárja fel és részleteiben tömérdek új és eredeti pontban megvilágítja.

Dr. Neubernek eme vizsgálatai folytonosan emelkedő és ma már igen magas fokon álló fejlődésről tesznek bizonyságot. Kiváló kórboncztani és serologiai ismereteit Európa legjobb forrásaiban merítette és a bőrgyógyászatnak annyira fontos laboratóriumi vizsgálati eljárásaiban teljes otthonosságot szerzett, annyira, hogy közreműködése e tudománynak tanításánál és begyakorlásánál nemcsak felhasználható, de kívánatos is.

Mindezek alapján javaslom, hogy folyamodót a tekintetes orvoskari tanártestület a további magántanári cselekményekre bocsássa.

FAANKUN-TÁR8ULAT NYOMDÍJ*,