A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
3 a vibriókat még jól öli, ellenben a typhus bacillussal szemben csökken a hatékonysága. Die Abderhalden’áche Reaction bei protozoiácher und metazoiáchcr Paraáiteninfection. (Centralb. f. Bakt. 1914.) A legkülönfélébb trypanosomákat (Trypanosoma gambiense, Brucei, ongurleuse equinum, equiperdum és lewisi) vizsgálta a szerző arra vonatkozólag, miként viselkedik a fertőzött állat savója ezekkel szemben. 18 eset alapján megállapítja a szerző, hogy trypanosomák szerint nem fajlagos a reactio. Sarcosporidiasisnál 10 eset kapcsán teljesen fajlagosnak találta a rcactiót. A birkák distomiasisánál 35 eset kapcsán arra az eredményre jutok, hogy a fasciola heparicát normalis savó is bontja, ellenben a májszövetet csakis a beteg állaté. Trichinával inficiált állatok savója a fertőzött izmot bontja. Normalis állatok savója ellenben nem. (6 eset.) Az infectio kapui a ópyrochátáó megbetegedéáekben éá a ázervezet védekezéáe. (Orvosi Hetilap, 1912. Centralblatt f. Bakt. 1911.) A fertőzés különböző útjait ismerteti a dolgozat. Patkány ép vaginájára cseppentvén afrikai recurrens spirocbatákat tartalmazó vért, a patkány fertőződött, vagyis szerzőnek sikerült kimutatni, hogy a nemi szervek ép nyálkahártyája alkalmas a fertőzésre. (Ref. Kolle. Wassermann.) További kísérleteiben sikerült megerősíteni Manteufel és Bohne vizsgálatait, hogy a spirochaták a látszólag ép bőrön is át tudnak hatolni. Sikerült fertőzni táplálással, valamint a konjunktivára való cseppentéssel is a kísérleti állatokat. Szerzők kísérletei szerint a leucocyták és a spirochülák ingerlésére parasiticid-anyagot választanak el, a melyek a spirochütákat megölik. Erre vezeti vissza a természetes mentességek Ugyanis csakis a nem fogékony állat (galamb) leucocytái választanak el ilyen anyagot, a fogékony egér leucocytái ellenben nem. Az ázáiai kolera Magyarorózágon 1910. eá 1911-ben. Írták dr. Preisz Hugó egyetemi tanár, dr. Gózony Lajos és dr. Lénárd Vilmos egyetemi tanársegédek. (Orvosképzés 1912.) Az 1910/11. évi járványok alkalmával végzett bacteriologiai vizsgálatokról számol be a dolgozat. A dolgozathoz mellékelt térkép mutatja, hogy csak olyan községekben fordultak elő koleraesetek, a melyek a Duna vagy a Tisza partján fekszenek. Külön fejezet szól az 1911. évi újpesti járványról, a mely az akkori országos epidémiának kiinduló pontja volt. 53-an betegedtek meg Újpesten és 31-en haltak bele. Vibrio-viselés szempontjából 528 egyént vizsgáltak meg, és ezeknél 87-nél volt positiv eredmény. Érdekes, hogy egy esetben a positiv lelet után csak 19 nappal állott be a megbetegedés. Egyébként a 87 közül még 46-an betegedtek meg később. Szerzők tapasztalataik alapján elégtelennek tartják az 5 napi megfigyelést. A óepticámia hümorrhagia bacteriumainak burkáról. (Állatorvosi lapok 1913. és Centralbl. f. Bacteriologie 1914.) Szerző kimutatja, hogy az e csoportba tartozó bacteriumok mind tokkal bírnak, a mely ép oly jellemző reájuk, mint a bipolaris festődés. A fertőzött állatok savójában eczetsawal mucin mutatható ki, a mi szintén igazolja a tok jelenlétét. A következő fajokat vizsgálta : Bac. avisepticus, cuniculicida suisepticus, canisepticus, bubalsesepticus és mustelaesepticus. Az antrax módjára megpróbálkozott a szerző a tyúk bacillusának 44’5°-on való gyengítésével, a mi azonban nem sikerült. Még a századik generáczióban (200 nap után) is tokkal birt és virulens volt a tenyészet. Szerző ezen leletének helyességét három amerikai tagadásba vette. A Remarks upon the paper by P. H. Hadley, Bryant and M. Elkins on capsule formation in bacteria of the septicämia hämorrhagica group. (From the Ouick Laboratory Cambridge. Centralbl. f. Bact. 1914.) czímű közleményében kimutatja 497
