A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
492 6* meglátja, hogy az elébe került esetek mennyiben érdemesek az átvizsgálásra, milyen vitás kérdés eldöntésére nyújtanak kilátást, s fáradságot nem ismerő kitartással, nagy technikai készséggel iparkodik anyagát teljesen kiaknázni. Az idegkórszövettanba vágó munkái közül a legelsők, így az első Tay-Sachsféle és a gyermekhűdéses idiotiáról szólók még inkább csak a lelkiismeretes feldolgozás által tűnnek ki. Már a mellső pyramispálya lefutását tárgyaló közleménye átgondolt terv szerint készült s a jól összeválogatott nagyszámú eset pontos leírásával csakugyan alkalmas arra, hogy a Marie-féle felfogást ezen pályák lefutásáról megrendítse. Meglepő nagy szakbeli tájékozottságra vall a nyúltagyvelő-tuberculumot ismertető közlemény, amely a nyúllagyvelő pályáira vonatkozó részében messze túlemelkedik a casuistikus közlemények színvonalán s részemről ezt a szerző egyik legjobb művének tartom, bár ő nem említi azok közt, amelyek alapján a docenturát kéri. Az Alzheimer-féle betegségről irt munkájában egy még nem tisztázott kórképnek a dementia senilishez való viszonyát fejtegeti, s szabatos vizsgálatai kétségkívül nagyban hozzá fognak járulni, hogy ez a viszony kideríttessék. A közlemény tanúságot tesz arról is, hogy szerző teljesen birtokában van az idegkórszöveltan összes vizsgálati módszereinek. A syringomyelia kórszövettanával csak egy eset alapján foglalkozik ugyan, de ezt a közleményét is értékessé teszi az a törekvése, hogy a pathogenesis kérdésére világot vessen ; vájjon az üregképződés valóban úgy megy-e végbe, ahogy ő a szöveti képek alapján elképzeli, az még további megerősítésre vár. Klinikai irányú közleményei szintén fokozatos emelkedést mutatnak, úgy azok tárgyát, mint kidolgozási módját s az irodalmi tájékozottságot illetőleg. Közülök elég lesz mint értékesebbeket kiemelnem az infraspinatusreflexre vonatkozót, amely egy új vizsgálati módszer értékét nagyszámú vizsgálatokkal tisztázza, a syringomyeliára vonatkozó szép megfigyeléseit, továbbá a Wassermann-reactióról és az Enesol hatásáról szóló értekezéseit, amely utóbbiak azt bizonyítják, hogy szerzőjük a serologiai vizsgálatokban is jártasságot szerzett. Legkiválóbb klinikai dolgozata a labest tárgyalja, s igen nagyszámú pontos észlelés tanúlság^it foglalja össze, még pedig nem pusztán számszeri csoportosítással, hanem igyekszik a tabest, ezt a rendkívül gazdag kórképet elemezni, annak egyes typusait felállítani; ebbeli törekvése annál sikeresebb, mert a közleményben szerencsésen egyesül a nehéz feladat átértése, a felhasznált adatok realitásával. Ebből a közleményből kétségkívül sok tanulságot meríthetnek azok, akik a tabes különféle megjelenési alakjait kutatják. Az elmondottak alapján azon véleményen vagyok, hogy Frey Ernő dr. az idegkórtannak igen komoly, megbízható munkása, aki tudományos kutatásaiban már is kiváló sikereket mutathat fel, s ezért tisztelettel kérem, méltóztassék őt a magántanári képesítés további cselekményeihez bocsátani. franklin-t/bsuut nyomoája.
