A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. április 20., 8. rendes

28.

386

terrénuma, ahol legotthonosabbnak érzi magát ; akárhányszor egy-egy régi könyv, amely a kézébe akadt indította őt a további munkálkodásra,amelyben éles szemű, jó kutatónak bizonyult. Talán nem túlzás ha azt állitjuk,hogy ő egymaga majdnem annyit tett a magyar orvosi bibliographiáért,mint mások együttvéve.

Kisebb közleményei persze nem mind egyforma értékűek,egyik másikon a gyors dolgozás nyomai meglátszanak,persze az is lehetséges,hogy némelyik közleményét mi, orvosok azért nem méltányoljuk eléggé, mert történelmi iskolázottságunk csekély. Mindazáltal számos kisebb dolgozata is, igy pl. a Weszprémiről.Sinapiusról,az orvostörténelem gyakorlati hasznáról szóló stb. az ő nagy tehetségének kétségtelen bizonyítékai.

Az alig lehet vitatkozás tárgya,

hogy Győry messze kinőtt abból a kérétből, amelyet magántanári képesítéssel szoktunk jutalmazni,s ha Németországban működik.nevét ott is a legjobb szakemberek közt emlegetnék. A kérdés csak az lehet ,h.ogy elég- e az ,ha őt a további munkálkodásra azzal buzdítjuk,hogy rendkívüli tanári címet eszközlünk ki a számára. Itt nem szabad szem elől téveszteni azt,hogy az orvostörténelem az elméleti orvostudományok közé tartozik,a mely anyagi előnyöket nem ad,még akkor sem,ha a művelőjét magasabb címmel tüntetjük ki. Az orvostörténetirőnak.hogy csakugyan a friss forrásokból közvetle- « nül meríthessen,amint azt Győry tette