A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
176 hogy sokáig nitrogendeficitben volt, erősen lesoványodott, de egészséges emberen vizsgáltassák meg, hogy rendes testsúly és nitrogenegyensúly elérésére egyenértékűek-e különböző eredetű (növényi és állati) fehérjék? A nagy gonddal végzett fáradságos és hosszadalmas kísérleteknek meg is volt a nagyjelentőségű eredménye, a mennyiben emberen biztoáan ki lett mutatva, hogy jelentékenyen kevesebb fehérjeappoáitio érhető el egy olyan koázttal, a melynek fehérjéi kizárólag búzából éá mandulából ózármaznak, mint egy liadonló fehérjetartalmú koázttal, a melynek fehérjéi főleg húából ózármaznak. Alig szükséges talán említeni, hogy a szerző ezen kijelentéshez csak a leggondosabb kritika alapján jut s hogy esetleg közelfekvő ellenvetések olyanok részéről, a kik a dolgozatot nem tanulmányozták (talán különbségek a kihasználásban) teljesen ki vannak zárva. Hogy a gyakorlatra nézve mit jelent Dienes egy emberen végzett kísérleteinek eredménye, ha az általánoóítható leáz (mire a szerző óvatosan figyelmeztet), kitűnik a következőkből: Míg az átlagos kosztban levő 90 grm fehérjéből (naponkint) főleg húskoszt mellett 15 grm juthat a szervezet veszteségének pótlására, addig főleg búzaliszt mellett valószínűleg semmi sem! Ad d). Mindazok után, a miket a fenti pontokban volt szerencsém előadni, a ázóban forgó munka — e felett kétség nem lehet — ázigoruan tudományod és e tekintetben a legmesszebb menő igényeknek megfelelő. Dr. Dienes Lajosnak a habilitatio alapjául kijelölt munkája tehát nemcsak elfogadható a szabályzat és a tanári testület megállapodásainak értelmében, hanem bizonyságot tesz arról, hogy ózerzője kiválóan érdemed arra, hogy magántanárrá képedítteóóék. Ezen ítéletünkben megerősítenek a többi dolgozatok is, melyek szerzőnek sokoldalúságáról, a hygienének számos ágában való otthonosságáról tanúskodnak. Különösen kiemelendőnek vélem azon szép dolgozatot, melynek czíme: Über die Tiefenwirkung ded Formaldehyd és mely a «Zeitschrift für Hygiene und Infektionskrankheiten» czímű folyóiratban 1912-ben, kivonatosan magyar nyelven is megjelent. Általános tudományos készültségét bizonyítják továbbá dolgozatai a colloid és nem colloid folyadékok belső súrlódásáról, a vérsejtek mérhető individuális különbségeiről stb., a mint hogy folyamodó curriculum vitse-je által is igazolt tény az, hogy ő a fiatalabb orvosi nemzedéknek úgy physikailag és mathematikailag, mint általában természettudományilag egyik legalaposabban képzett és legtehetségesebb tagja. Mindezeknél fogva, tekinteted tanári teátület, legmelegebben éá legőázintébb meggyőződédből ajánlom, hogy dr. Dieneó Lajoá egyetemi tanáráegédet a további magántanári cáelekményekhez bocóátani méltóztaádék. Dr. Liebermann Leo ny. r. tanár.
