A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)

1914. június 3., választó ülés

3.

megtisztelő bizalma. De soha sern éreztem annyira a felelősség súlyát mint most.

.Hogy tanszéki elődöm s Mesterem szavaival éljek: Ä feladatról nagyot és ezért magamról csak kicsit tarthatok. S hogy mégis vállalkozom és pedig épen adott viszonyok között, annak két oka van:

1./ A dékánság elvállalása egye temünk szervezeti szabályzatának 7. §-a értei1 rűében nem jog,hanem kötelesség,különösen amikor az illető soron is van//Ha valaki éveken át hosszú éveken át bizonvos eszmék szolgálatában áll,azokat ápolja s hirdeti, s ha azok megvalósitására alkalom kinálkozik, akkor minden személyi tekin- , tét nélkül vállalkoznia kell !

A problémák egész sora vár megoldásra. Hogy ösak néhányat emlitsek : az or - vosi tanulmányrend reformja,a gyakorlati év problémája, a tanári és tanszéki segédszemélyzet fizetés rendezése, a tandij és tandijmentesség reformja, az ösztöndijak jobb értékesitése, fakultásunk legsürgősebb szükségleteinek ki elégi tése, a theoretikus intézetek átalányának elégtelensége, a hallgatók nagy száma, tál tál .teremtett helyzet sanálása,az egyetemi hatóságok, a gazdasági hivatal hatáskörének tisztázása. Természetesen ezek 'megoldása nem egy év feladata,még kevésbbé egy emberé, de a helyzet úgy alakult,hogy most, kell e kérdések megoldására az utat .megjelölni, a munkát magunk között felosztani. Szilárd meggyőzödésem,hogy e feladatok megval ósitásáiioz hozzá kell nyúlnunk ! és pedig olyan módon,hogy minden

6hí