A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1914. május 26., 6. rendkívüli
7. 625 esetekben. Kiderül t,hogy a tüdőcsucsnkk nevezett rész nem mindig a legmagasabban fekvő pontja a tüdőnek,mert van nyereg alakú tudó'csucs is., sőt néha a mértani értelemben vett tüdocsucs az első bordaközre esik. Utóbbi esetben tehát a szűk bordagyürü daczára, épen a mellkason kivül eső, kedvezőtlen elhelyezésű tüdőrész aránylag kicsiny. Sciaorl azon állitásával szemben,hogy bizonyos nyomási barázdák hegesedsst okoznak,Orsós saját vizsgálatai alapján oda nyilatkozik, hogy ezek a barázdák már a gyermekkorban megvannak és hegesedéssel nem járnak. Gipsz lenyomatokkal bizonyit ja, hogy ezek a barázdák a bordák által idéztetnek elő,s hogy már a gyermekkorban is meg van az első bordának a tüdő csúcsokhoz való viszonya. Néhány különös változatot ismertet,a melyekben a felső bordák és bordaköz ti izmok rendellenes lefutása a tüdőcsucson szokatlan barázdát okozott, minden hegedés nélkül. A tudok alakját e* esetekben úgy tanulmányozta, hogy a tüdőket 40^ nál olvadó paraffinnal kitöltötte és azután vizben kemény itat te. Kyphosis és osteomalatia esetében a tüdők alakja a mellkas megváltozott viszonyaihoz szintén alkalmazkodott, de a barázdákban ekkor sem lehetett hegeket találni. Vizsgálatainak másik része a felső lebenyek ^örgrendszerére vonatkozik. Birch- Hirsclgfeld a tüdőket Yfood-öntvénynyel töltötte ki, s úgy látta, hogy a felső lebeny csúcs alatti részében a horgok feltűnő meredeken emelkednek felfelé s végágaik elgörbülnek,elkorcsosulnak, mintha fejlődésük gátolt lett volna. Orsós ezen vizsgálatokat megismételte,, de különös gonddal a mesterséges, bel égzés és kilégzés állapotában lévő tüdőkön külön-külön. Fáradságos praeparálás által 30 alkalmas készítményre tett szert,a melyek megvizsgálásából kiderült,hogy a kilégzési állapotban megtöltött tüdő hörgei csavarodott lefutásnak,mig ha a megtöltéskor a rekesz lehúzásával mesterséges bel égzést csinál t,akkor a görgők lefutása feltűnően egyenes lesz és a Birch-Hirschfeld- féle csavarodásnak nyoma sem látszik. Orsós ép tüdők esetén a subapicalis horgok kóros elgörbülését nem látta, csak is akkor voltak korcsosuláaak a hörgőkön,ha a tüdő azon része hegesen zsugorodott. Bemutat ábrán egy olyan készítményt is, a melyen az egyik tüdő belégzési,másik kilégzési állapotban volt öntvénynyel kiöntve s a hörgőknek a légzéstől függő különböző lefutása ez esetben is igen jól látszott. Ebből egyúttal azt következteti ,hogy a rekesz* izom a tüdők csúcséra is jelentékeny hágitó hatást fejt ki. Ezek alapján az't
