A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1914. május 26., 6. rendkívüli
589 8. <5U lant4kényen megdazzad.- A naphthalinozott állat szemeit szövettanilag a legkülönbözőbb stádiumokban vizsgálta és ezeknek a vizsgálatainak alapján állást fogLal Magius-sal és Klingmann-nal szemben,kik azt állítják.hcgv a legelső változások a sugárnyulványok epitheljón láthatok, 0 ilyen vaibúzás okát egyáltálában soha sem talált és azt hiszi,hogy ezek az anyag hir-i bás fixálásából magyarázhatók, melyet ezek a szerzők al kai naztak. Müller folyadékban és thermostatban fixált,máskülönben egészen ép nyúl szemben is bekövetkeznek a hámsejteknek ilyen természetű változásai,melyeknek épen ezért semmiféle lényegesebb jelentőséget a lencse homály keletkezésében nem tulajdoníthat. Ha ezeknek volna befolyása, akkor a lencse minden irido-kyklitisnél csakhamar elhomálycs dnék. Ví*gül arra utal,hogy az összes változások csak a gyomorba vitt naphthalin utján idezhetők elő,azért igen valószínű,hogy nem magp, a naphthalin,hanem annak valamely bomlás-terméke szerepel./Nem tudjuk,hogy a szerzőnek az az állitása,hogy. a S2embeli változások csak a gyomorba vitt naphthalin utján keletkeznek eredeti.vagy csatlakozás más szerző hasonló állításához, de nem egészen áll meg,mert az említett szembeli változásokat olyanoknál is látták,kik bőrbajuk ellen hosszassan használtak erős na$hthol kenőcsöt. Referens. /. A mű Vl-ik része a vizelet ammóniák tartalmának vizsgálatáról szól hályogos betegeken. 30 vizsgálatából kiderült,hogy hályogosoknál 24 óra alatt középértákben 0.44108 gm. NH 3 vált ki a vizelettel, nem hályogosoknál pedig mejdnem mégegyszer annyit t.i. 0.82184 grm. Szerző azután azt kutatta, nem sikerül-e anmonium-sóknak a véráramba juttatásával valamilyen változásokat felidézni a lencsében. Esek a kísérletei semmiféle positiv eredménynyel nem jártak, a mi szerzőt arra a következtetésre juttatja,hogy bár az ammóniák kiválasztása hályogosoknál csökkent és a vér anmoniák tartalma valószínűleg fokozódott.még sem bizonyos,hogy az ammonium sóknak valami nagy szerepe jut a hályog képződésében. A mű VII-ik részében a szerző végső következtetéseit foglalja öszsze,melyek lényegileg.abban állanak.hogy a szürke hé.lyog keletkezésénél anyagcsere termékeknek jut bizonyos szerep.mely anyagcsere termékek e« gyébként egészséges szervezetben is felhalmozódhatnak és melyek taián kizárólag a lencsére mérgező hatásúak. Az öregkori szürke hályogot nem tekintheti egyszerű öregeuesi jelenségnek.- Végű. szerző a felhasznált forrásmunkák jegyzékét közli.
