A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)

1914. május 26., 6. rendkívüli

13. A szürke hályog kortanához. Szemészet 1913. 1. sz. Az özvegy Gárdos Jónosné alapítványból jutalmazott pályamű..egyben a felölt hah'»!'! tatiós dolgozata. A 33. nyomatott oldalra terjedő mü C fejezetre oszlik; az első a lencse anatómiájának, vegyi összetételének és anyagiurgaimának áttekintése ; a második az öregkori hályog keletkezésére vonatkozó noze - tek és elméletek ismertetése, méltatása és birálata.a harmadik a szürke hályog klinikai megfigyelése,a negyedik a szürke hályog szövettana, az ötödik : klinikai, kísérleti és szövettani tanulmányok a naphthalin há~

. ;f . j#- ^ j * * , -■ - ^ r_ * \ s

lyogról,végre a hatódik1 a vizelet ammóniák tartalma hályogosoknál; a

munkát a végső következtetések és az irodal-mn adatok ismertetése fejezi-c

be.

Az első rész a lencse rendszer„tehát a lencsétek, a lencseállomány,

ae e í- •

azután a zonularostck anatómiájáról és szövettanáról,majd a lencse vegyi- •

alkotásáról és a lencse táplálkozási viszonyairól értekezik. A lencsetpknak a zonula rostok végződései körüli sregvás-tagódását Salz mann nézetével

, r X r * -T» a %

szemben,hogy a rostoknak a megva&g4?ááera befolyása nincs, a zonula.rosutoknak hajlandó tulajdonítani ; a lenesetek és hámja között néha látható

.

finom résre vonatkozólag Lenhossók nézetét vall ja,ki ezt a rést műterméknek tekinti - épen úgy mint a tokhám és a rostok között található folyadékot is Lenhossék-kel műterméknek,vagy -postmortalis tünetnek tekinti.•

g IOT a 1a—* r ft * * 1 \ »

A lencse vegyi alkotására vonatkozó ismereteinket még távolról sein látja megbízhatóknak.mert az adatok egyrészt különböző állatfajok lencséjére szólnak és mert másrészt a hályogos, vagy sklerosisos emberi lencsék vegyi alkotását ismertetik. A lencse táplálkozása minden valószínűség szerint első sorban diffusió utján történik.

A második rész az öregkori hályeg keletkezésére vonatkozó elméletekről szól. Ismerteti Becker Ottó e;mélétét,reámutat azokra a körülményekre,melyek az elméletet támogatják és azokra, melyek az elmélet ellen szólallak, vagy szólani látszanak, megérniékszik magras és Schoen idevágó elméletéről és az utóbbit el intézettnek ítéli. Azután Deutschmann vizsgálatairól számol be, melyek a hályogc-s vizeletében talált fehérjét hozzák oki összefüggésbe a szürke hályog kifejlődésével; ez az elmélet Schmidt Rimpier és Ewatzky vizsgálatai után nem igen állhat meg. Szól Michel elméi étéről, mely a carotis atheromájának tulajdonit jelentőséget, Peters

580 6. 573