A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1914. február 12., 4. rendkívüli
4. 316 gálatokai tehet,amely szolgalatok bőséges elismerésben és jutalomban részesültek akkor, amikor Kétly László számára Egyetemünk nemcsak eddig biztositott alkalmat a dolgozásra, de biztosított a jövőre is,őt véglegesített állásba juttatva és azt úgy téve,hogy számára személyéhez kötött ny.rk. tanári állást rendszeresittetett. Kívánatos, hogy eddigi tevékenységének,minél intenzivebbé válására a mód megadassák. De ezt elismerve,el kell ismerni azt is,hogy Kétly Lászlóból a 18 éve rendelkezésére bocsátott gazdag alkalom a dolgozásra, önálló produktiv tudóst nem fejlesztett és hogy működésében reátermettségének jelet ama sokkalta terjedelmesebb és fontosabb munkakörre,amely a klinikai professor-é, nem adta. Eredetisége, kutató,irányi tó képessége,önálló munkában megérlelődött jártassága a belorvostan segédtudományaiban sem Imrédynek sem Kétlynek nincsen. Ennélfogva őket a bizottság az I. sz. belorvostani tanszék betöltésekor tekintetbe vehetőknek nem tartja. Ellenben dr. Bálint és dr. Plesch tudományos munkássága megüti azt a mértéket, amelyhez a belklinikái tanszékre való kandidáló st kötni Egyetemünknek életbe vágó érdeke. Tekintve Pleschnek még ki nem forrott talentumát,docentúré.iának még nagyon rövid tartalmát és összehasonlitva Plesch Jánosnak és Bálint Dezsőnek egyéniségét azon egvéb szempontokból is,amelyek a tudományos érdemek mellett nagyon számba veendők,mikor nemcsak tudományos kutatót, de ifjúságink számára tani tót és nevelőt is akarunk a
