A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)
1913. december 9., 4. rendes
11. 207 kozni, s e kérdést hazánk illetékes orvosi testületéivel együttesen mielőbb tárgyalásba venni szíveskedjék. E kérdésnek nagyon sok vonatkozása van,de sajnálatos módon ezt az első rendüen humanitási ügyet eddig a törvény intenciójának ellenére a gyakorlatban figyelemben nemcsak hogy nem részesítik,hanem újabb és újabb intézkedések révén a bíróságok és hatóságok, 'teljesen elkobozzák. " Nem teljesen azonos, de 'hasonló ügyben az Országos Közegészségügyi Tanács is foglalkozott a kérdéssel, s egyhangúlag arra az álláspontra helvezkedett.hdgy a felügyeleti hatóság nem rendelkezhetik az ‘ orvosi titoktartás ügyében. Az igazságügyi orvosi tanács ugyan azt a véleményt adta, hogy sem orvosi, sem igazságszolgáltatási szempontok nem szólnak ellene artnak.hogy a betegekre, az esetek túlnyomó számában'sérültekre vonatkozó adatok a megkereső bíróságokkal közöltessenek, de a tanács azt a véleményt adta, hogy az egyetemi klinikákkal szemben külön utasítási rendelet kiadásának szüksége nem forog fenh. Mind a három testület tehát abban egyet értett,hogy külön rendelet'kiadása nem szükséges. Maga az igazságügvminister ur pedig a v. és k. minister úrhoz intézett, átiratában igen helyesen fej tegeti',hogy az élet és a törvényhozás az orvosi titoktartás kötelességének a büntetőtörvénykönyv\ ben foglalt tényálladákát meghaladó mértékét is elismeri. Az a körülnény tehát úgymond, hogy az orvosi titok feltárása nem büntethető nein jelenti egyszersmind azt is,
