A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1912-1913 (HU-SEKL 1.a 38.)
1913. május 27., 2. rendkívüli
497 8. .tűére, a tej ?etformlá^áml^íönt£>8-aá^.t-4iari^02rtatja, ki emeli kellő in>’.olás után a hi gi tás szükségességét, s a zsirdus táplálás ellen,de a szénhydrátos hozzátétel mellett érvel. Tárralja részletesen a cukor-és lisztkérdést,s a napi táplálékmennyiség megállapítására használható módszereket: a calori a-számítást, a Búd in-f. számot. A dolgozat következő részében a beteg csecsemő mesterséges táplálását tárgyalja.Taglalja előbb az egészséges csecsemő kritériuméit,kifej ti ezután részletesen az alimentaris intoiicatio kérdését,a kezelésében követendő elveket és végül behatóan ismerteti az idült táplálkozási zavas rok lényegét és orvoslását. 15.Az anaemia infantum pseudoleucaemica,Orv.H.L.1909. 3. st. / Habi litati os dolgozat/. Szerző ezen munkájával célul tűzte ki,hogy önálló haematologiai vizsgálatok alapján körülirja az anaemia infant.pseudoleuc. fogpiliaát,megái lapi tsa hovatartozását és kifejtse kórlényegét.Alig van m.i.vérbetegség melynek fogalma,lényege körül o£y nagy zavar uralkodnék a gyáraiékorvosi, s a haematologiai irodromban,mint az anaemia infant.pseudoleuc.körül.1689 ben irti le JAKSGH fél-két év közti gyermekeken egy kórképet,melynek klinikai lefolyása szerinte a leukaemiáénak felel meg,a boncolásnál azonban leukaenáás elváltozások hiányzanak. Azóta ezen betegség fogaim,lényege kiterjedt vitára szolgáltatott okot,s mai nézeteink a kórkép fogalmára,lé nyegére vonatkozólag a JAKSCH eredeti leírásáétól lényegesen eltérnek. Szerző határozottan állást foglal az ellen,hogy az anaemia infant, pseudoleuc.-t önálló betegségiek tekintsük s kifejti észleletei és vizsgálatai alapján,hogy ez csak mint más betegségek következménye /angolkór, bujakór,gumókor,súlyos táplálkozási zavarok,stb./ fejlődik ki. Szerző sze rint ezen elnevezéssel egy tünetcsoportot,syndromát kell rnegjelölnünk,myl nek főbb jellegsői a J&inikailag észlelhető nagyfokú vérszegénység erősebb mértékű lépmegiagvobbodás mellett,s a vérleletben az emoryonalis tyjaist követő erythropoBsis,tehát macrocyták,megaloblastok megjelenése,myelocytosis és.lymphocytosis. Szövettanilag pedig jellemző a myeloid metaplasia a májban,lépDen,miri gyekben ésá vesékben. A betegség klinikai tünetei között a már említetteken kívül kiemeli a súlyos esetekben jelentkező vérzéseket,s pedig nem csupán a köztakaró,hanem a nyálkahártyák részéről is. Egy esetében annyira csillapít-