A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1912-1913 (HU-SEKL 1.a 38.)
1913. május 27., 2. rendkívüli
a. 'OO 46. es -jagátolj elszórt mirigyekben majdnem kizárólag kehely sejteket talált, F A / esen átalakítást nyákos elfajulásnak mondja s e 'tekintetben a stőhr-fél« felfogást igazolja. További fontos eredménye a dolgozatnak.hogy Patzelt nézetét /1032/ miszerint a vastagbél mirigyei nem egészen egyenértékűek a vékonybél Liebcrkühn mirigyekkel,gondos vizsgálataival bebisonyitotta.amennyiben * f \~i kj • .. ^ f'» •' -■**•*’*♦ , f. ' \ * kimutat ja, hogy a vastagbél gödreinek fenekén lcívő ősi hámsejthalmazok az V. hó közepe táján csak apró tömött bimbókat alkotnak,amelyek azonban csak igen lassan és kis felületen fejlődnek tovább;ezen egyenes rövid bin>bók és csövecskék nem ferdén nőnek be a nyálkahártyába,mint a vékonybél i mirigybimbói»erősebb kifejlődésre nem is jutnak s mindig csak egyenként .maradnak a gödrök fenekén. Azért ajánlja,hogy a vastagbéImirigyek a vékony oélmirigyok tol való megkülönböztetés végett,Lieberkühn-féle kryptáknak neveztessenek el,mit Lenhossojk tanár iii elfogadott. Végül fontos vizsgálati eredménye a munkának abban foglalható össze, hogy a .gyomorbél sajátságos hámjára vonatkozólag nemcsak arra szpritkozik,hogy azok tisztán eutoderaalis származásúak, hanem igenis szémbavehető bizonyítékok alapján azon meggyőződésének ad kifejezést,hogy a gyomor \ • • w v i. yllv' i.i'r'.j. '• i'’ ** V7l0 y 4 ' r *■ és bélcsatorna valamennyi sejtjei, a felületi hám,a kehf)#sejtek,a gyomorrairi,$yok fő és fedősejtjei valamennyien testvérekként az ősihámoól származnak, nem pedig egyik a másikból,- mi persze ezentúl is vitás kérdés ; • J ' ~ .7f i v' XOt' •- ' XJ» i; x ~ r V 4. ' 4 f marad. ‘ : :‘ 2. 8 0 ö 0 T T A; Az ember anatoífiiájának aMaszát I-III.kötet magyarra fordította. # • v\A. I v v i; ' ■■ íjZ’ Z 5T ’ ií >y * J- f s «1 ± ■ A nagy mü ma.^yar fordításénak szövege a tárgymutatóval együtt • • * * . • f ' f . , , , • r. 694 nagy octáy lapra terjed, fieggyőzodteu.hogy a. fordítás pontos,hü és becsületes 'íiunka,kellő nyelv és szakismeretről tesz tanúságot és a legjobb fordításaink közé tartozik* magyarsága legfeljeob abban a tekintetben volna kifogásolható, hogy a terminus tedmikusokat többnyire latin nyelven adja és nem törekedett a sok ezerre menő elnevezést jól-rosszul qiagyarra fordítani. —_ 3. A fejlődéstani jegyzetek dr. Lenhossék tanár 190Ö/6 és 6/7 előadásai nyomán. i;zen két kötetes tankönyv Lenhossék tanár előadásai után és el<É m mm mm mm m lenőrzése mellett készült. Az első kiadás 1906 és 3-ban jelent meg, a második kiadás I. és II rész 1911 és 12 ben./134 és 237 oldal./ A jeleH V i.
