A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1912-1913 (HU-SEKL 1.a 38.)
1912. október 15., 2. rendes
35. go oo mészetes apával újra érintkezhetik,mind a kettő legtöbb esetben arra törekszik,hogy az árvaszék munkáját megnehezítse,sőt. ha lehet meghiúsítsa. Tauffér Vilmos ny.r. tanár mint előadó,a maga és Bársony János ny.r. tanár nevében kijelenti,hogy ők mindketten mint a szülőklinikák igazgatói készségesen segítségére a- , karnak lenni a hatóságnak üdvös törekvésében, ha a megoldásnak olyan formája talál tátik,mely H a klinika érdekeivel nem ellenkezik. Nevezetesen megengedhetőnek tartják,hogy a gyermekágyas/ klinikai elbocsáttatásék után,de még eltávozási előtt,a nap bizonyos erre kijelölt órájában, az e célra kirendelt helyiségben a gyámhatóság kiküldöttje által megkérdeztessék az iránt,hogy milyen körülmények közé lép ki gyermekével együtt a klinikáról való távozása után, mi módon szándékozik gondoskodni gyermekéről, továbbá,hogy kívánja-e a hatóság támogatásáét igénybe venni;mindez azonban csak akkor történhetik, amikor a klinika a maga szempontjából a gyermekágyast elbocsátottnak kijelentet/ te. Termeszétes,hogy a kihallgatással járó időt rabló munkát a hatóság a saját személyzetéből kell végeztesse;-továbbá természetes az is, hogy az e végből kijelölt egyénnek csakis az intézet igazgatója által kijelölt helyre és a meghatározott időben volna belépés engedélyezhető. A tanártestület az előadó jelentést egyhangúan tudásul veszi.
