A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1911-1912 (HU-SEKL 1.a 37.)
1911. október 24., 2. rendes
Minden prograoxnszerü műszaki feladat qiegoldása a a készítendő szerkezet a maximalis igénybevétele, határának kijelöléséből indul. A fentisztelt hivatal átiratában szóba hozott anatómiai intézet vasból készült hallgatósági emelvénye, a mely 13,6 mélységű és 16.8 átmérőjű félköralaku térségben van elhelyezve,a programm értelmében 130 hallgató számára volt tervezendő. Tényleg azonban 190 ülőhelyről történt gondoskodás,ez tehát a normális igénybevétel határa. A hallgatóknak a normális számon p.o 25 - 30 %-ra menő »vagyis azoknak '230-250 létszámon felül való növelése mellett már túl van lépve, a rendkívüli megterheléseknél számba vett biztonsági határ is. Azonban nem csak az araphiteatralis állvány szenved az ily túlzott megterhel tetősek áltál,de a mi előttem még fontosabb, • veszélyeztetve van az a födém szerkezet,a melyre az egész amphiteátrum állíttatott.' Az ülőpadok mozgását,melyet szintén a túlterhelésnek tulajdonítok és amelyet valószínüleg néhány meglazult szögecs okoz,az ugyanótt bekovácsolandó uj szegecsekkel lehet megerősíteni. Készítette eredetileg a Schlick gyár,ehhez kellene fordulni. A mint a fentiekből ki tűnik,már a tervezéskor az eshető többlettel és bizonyos határig az el nem várt igénybevétel maximumával számot tartottam. A programom, ezen részének, a mely utóvágre mégis csak korlátot ismer, az eredetileg kivánt befogadási képességen felül való fejlesztése,mint önkény, ama időben megrovásra nyújtott volna alkalmat. < , Kar egyhangúlag úgy határoz, hogy ez ügyben legsürgősebb felterjesztés intéztessék a v. és k.minis-
