A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1911-1912 (HU-SEKL 1.a 37.)

1911. október 24., 2. rendes

^ jelentés kapcsán Dollinger Gyula a követk javaslatot terjeszti a kar elé:

" Pácultásunkon a folyó év I.felére 705 .1 éves orvostanhallgató iratkozott be, úgy hogy hall31tóink szúrna immár elérte a 2495-öt.

Ilyen nagyszámú hallgatóságot különösen némely szakmák tanítási helyiségei nem képesek befogadni,segédszemélyzetük pedig szintén nem elegendő ahoz,hogy a hallgatóság ezen nagy tömegét gyakorlatilag kiképezzék. A hallgatóságnak ezen előre nem látott nagy szaporodása tehát veszélvlyel fenyegeti gyakorlati orvosképzésünket^ mely pedig különösen utóbb intézeteink kedvezőbb elhelyező* se folytán szép lendületnek indult.

Fakultásunk még az esetben sem térhet ki az elől,hogy ezen viszonyokkal számolj on,ha feltételezzük,hogy csupán múló jelenséggel állunk szemben,mert ez esetben is százakra fogna menni a gyakorlatilag rosszul kiképzett orvosok száma, a kiket fakultásunk túl zsúfoltságának idejében fogunk orvosdoktorokká avatni.

Az a körülmény,hogy más,nagy egyetemeken hasonló kedvezőtlen tanitási viszonyok állanak fenn nem szolgálhat mentségül,mert ha ántózeteirk ezen túlzsúfoltsága előtt szemet hunyunk,akkor vagy az következhet be, hogy a mint a minapában Becsben történt a hallgatóságnak e feletti elkev

seredése zavargásokban nyer kifejezást»,vagy pedig, ha ez nem történnék meg,‘ az még'a zavargásoknál is rosszabb jel lenne,mert azt méltatná, hogy a hallgatóság «zen ferde helyzetet elfogadja,önként lemond a gyakorlati kiképzés lehetőségéről,a kényelmesebb utat választja, in abséntibüs végezi el a tanfolya mat, és az ehez szükséges ismereteket magoló kurzusokon szerzi be.