A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1911-1912 (HU-SEKL 1.a 37.)
1912. március 12., 7. rendes
40. A belorvostant éri a legnagyobb sérelem a jelenlegi tanrend mellett és ezt kénytelenek vagyunk a következőkben még egyszer ismertetni. 1., a mig a tudományok előhaladásával a tanulási idő a nőorvostanból és a szemészetből egy-egy félévvel megtoldatott: a belorvostan és sebészet azelőtt kötelező volt négy féléve egygyel redukáltatott,hiszen magántanárokat azelőtt is hallgatott a tanuló,- de a magántanári ellenőrizhetetlen 10 óra egyértékünek mondatott ki a belklinika teljes felszereléssel,nagy apoaratussal adott többmint 15 órájával szemben,mert bikini való, hogy a belorvostan mely 'egy óránál több ideig foglalkozik gyakorlati oktatással. Kétségtelen,hogy amikor a tanuló harmadéves korában kezd járni a klinikára:eleinte még nagyon elmosódó,bizonytalan emlékek támadnak agyában,ha a mostani berendezése mellett,negyedévés korában nem hallva a megkezdett tárgy folytatását, csakhamar teljesen elfelejti a már megtanultakat. Éppen a negyedik év a klinikai tanulás legértéte sebb időszaka,ezért okvetlenül szükséges,hogy a negyedéves is hallgathassa a belorvostant. 2. nem arról van szó,hogy,a klinikai tanárok könnyítési- nyerjenek munkájukban. Erről már azért sem lehet szó,mert a klinikai tanárnak a klinika betegei,a laboratóriumit,az administrálás oly igen nagy mértékű megterhelést jelent,hogy ahhoz képest negyed órai rövidítés az előadásban /valóságos 1 1/2 óra helyett,valóságos 5/4 óra/ nem jöhet számításba. Az amúgy is képtelenség,hogy tanár, nagy tanteremben két órát beszéljen naponta. Ezt állandóan senki sem birja meg s mindenki kénytelen redukálni az időt. Viszont a belorvostant nem lehet ma úgy tanitani,mint régente,amikor az idő nagy része elemi.kurzusba való dolgokkal telt el. Ha
