A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)

1911. június 13., 10. rendes

lető i

tanák hanyagságból,mig az index- aláirátással mely terminushoz van kötve, ezt nem teszik.

Ennélfogva a magam részéről nem járulhatok hozzá a tanév eleji aláirások beszüntetéséhez.

Hasonló álláspontot kell elfoglalnom a tanévvégi aláirásokra nézve is, Ezzel többek közt elesnénk az indexaláirás megtagadásának a lehetőségétől is,a mi bizonyára nem volna célszerű. S hasonlóképen mellőzhetellennek vélem a félévvégi dékáni láttamozást is,mert a dékán ezen alkalommal átnézi az indexben az illető félév adatait s aláirásávai bizonyitja,hogy minden rendben van. Dékáni éveimből emlékszem,hogy ezt az aláirást több Ízben megtagadni voltara kénytelen,az indexben talált szabálytalanságok miatt, a mi szintén bizonyítja,hogy a dékáni revisio és aláírás nem felesleges.

Tiszteletteljes véleményem tehát az: méltóztassék a tek. Karnak Magyary dr. prodékán indítványáról oly módon nyilatkozni,hogy azt a fent vázolt okokból s a maga különleges viszonyainak tekintetbe vételével nem teheti magáévá.

Liebemann Leó tanár a jelentéstétel vezető gondolatát hibásnak tartja; nem szabad es nem keli a hallgatókat a kis iskolák módjára ellenőrizni és a leckelátogatásra kényszeríteni akarni. A hallgató az egyetemre beiratkozással azt a jogot szerzi,hogy tudományt kapj on,a szigorlatnál pedig be kell számol< *

nia arról,mennyit sajátított el abból. Külföldön,igy Németországban és dvájczban sem ellenőrzik az egyetet

mi hallgatókat , pedig az eredmények miatt nem lehet

c

panasz. Ott nem terhelik a tanárt felesleges testálácal. Magyary indítványát pártolja.

Genersich Antal tanár tapasztalatai alapján jen az ellenkező nézetben van. Régebben liberálisabb volt az egyetemen divó élj rá,de akkor szigorú volt az

38.

ntézetben,mert azt bizonyára sokan elmulasz-