A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)

1911. május 23., 3. rendkívüli

szomszédos elváltozást/

érái meg, a rendesen szigetszert!, nem confluens, nem masszív Infiltratios elváltozás mellrezgest fokozó hatását nem; ellenben a fül mélyebben képes behatolni apperoytios képességével a vizsgálandó területbe s a bromhophonia fakózottságát a vastagodott mellhártyán keresztül is, kellő gyakorlattal megállapítani tudja.

A III» fejezetben bőven tárgyalja szerző a

uj methodusait a kopogtatás terén. Jóllehet, kimutatja., nogy a két német szerző egy gyékényen árul, mégis a praxis szempontjából Kro^iS hívéül szegődött. Általában szerzőnk a legkisebb erővel keresztülvitt, u. n* halk kopogtatás ^zóozólója; ennek hasznát különösen a kezdeti-«Betek korai felismerésében emeli ki. Részletesen foglalkozik a Korányi féle gerinooszlop-peroussl©'al, kifejtvén azt a már jelzett subjectiv irán/ban is. A Plescn-féle ujjhegy kopogtatás elvét helyesnek tartja, de a gyakorlatban technikai baj ossága miatt nem jósol neki jövőt. Helyette a könnyedén feltett körömpercre való halk kopogtatást, /arait az ujjhegy-peroussionak nevez/ javasolja minél inkább .általánositandónak.

A IV. fejezetben az alaplégzós változásának s a kóros zörejek keletkezesének Marek bpesti állatorvosi főiskolai tanár által kisérjetileg megalapozott magyarázatát fogadja el. Tárgyalja a bronchialis légzés külömhözó módosulatait és kifejti a gyöngült légzés jelentőségét tüdogümokórnál. Több helyütt utal az auscultationak a mély részek állapotát is sokszor megvilágítani képes intensitására, racgis a korai liagnostikában azt apperoussi« fölébe helyezni nem hajlandó.

S monografia-szerü munkálat németül is megjelent 1910-ben.- 4 -