A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)

1911. március 14., 7. rendes

68.

titka megőrzését orvosától,akár gazdag ás jól fizető,

akár szegény kórházi vagy klinikai betegképp vette igénybe az orvosi segitséget ás ajándékozta meg az orvost feltétéin bizalmáml. Ez a helvzet kétszeresen

«/

kötelességünkké teszi, hogy szigorúan alkalmazkodjunk ahhoz,a mit a törvény,fogadalmunk és lelkiismeretünk parancsol.

A munkásbiztosi tási választott biróság a kért adatszolgáltatás esetén tanúképp beidézheti a klinika i gizgat óját.

Azonban, ha az egyetemi klinika közhivatal,az eyetérni tanár pedig köztisztviselő,akkor tanúképp csak úgy hallgathatja ki a biróság a klinika tanár igazgató ját, ha a kereskedelemügyi minister hivatblt 49157/908

sz.a. rendelete 129.§-a 2. pontja értelmében az igazga tót felebbvaló hatósága felmentette a hivatali vagy s szolgálati titoktartási kötelessége alól.

Ha pedig ez a felmentés megtörtént " oly körülményekre nézve,a melyekre a tanú nem nviiatkozhatik a nélkül, hogy a hivatáával járó titoktartás kötelességét, különösen mint ügyvéd,közjegyző,orvos, gyógysse rész, szül észnő, vagy ezek segéde, továbbá mint ipari vagy kereskedelmi alkalmazott meg ne sértse, a mennyiben a titoktartás kötelessége alól fel nem mentették “ akkor a tanú a 130. §. 4 pontja értelmében megtagadhatja a tanuságtételt.

Tauffer tanár szerint az az álláspont,melyet előadó kifejtett az ideális,ámde társaságban ,tár_ sadalomoan élünk és kérdéses, hogy van-e jogunk, hogy ily körülmények között is az absolut ideális álláspontra helyezkedjünk. Az előadó törvényekre hivatkozik.de vájjon helyesen interpraetálja-e azokat. Jogász talán egészen máskép Ítéli meg.

Jendrassik tanán úgy véli,hogy nekünk kell megmondani , hogy mi a helyes eljárón. Nem kívánja ,a vitát nyujtani.de jelzi,hogy a klinika igazgatója pl. bejáró oetegekre vonatkozólag nem is felelhet meg a-