A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1910-1911 (HU-SEKL 1.a 36.)
1911. március 14., 7. rendes
tétlennek tart. De meg azonkívül mindenesetre figyelembe veendő itt az is,hogy nagyon sok esetben a beteg egyáltalán nincs tisztában felmentő nyilatkozata horderejével. A beteg nem tudja, mit titkol el előtte orvosa, és nagy kérdés,hogy megadná-e a felmentést akkor is,ha tudná mindazt, a mit az orvos emberséges gondolkozásából folyólag nem közölt vele; Az esetek jó része természetesen olyan,hogy az orvos semmit sem titkolt el a beteg előtt,'de az orvos nem járhat el fakultativ módon,nem teheti,hogy az egyik esetben él a felmentéssel,a másikban pedig nem alkal mazkodik hozzá és azért mindenképpen helyesen jár el, ha kizárólagosan magának tartja fenn a rendelkezési jogot az olyan kérdésben,,a melyet kizárólagosan saját lelkiismeretével kell elintéznie és a melyben ki zárólagosan neki kell a büntetés veszélyével számolnia. Mindezekért az orvos a BT.328 §-a ernlitebt rendelkezésben semmiféle enyhítését nem láthatja titoktartási kötelezettségének. Az orvosi titoktartási kötelezettségének ilyen értelmezése késztetett arra, hogy megtagadjam azon adatok ki szolgáltatását,a melyekre vonatkozólag a buda pesti munkásbiztositási választott biróság elnökétől megkeresést vettem. Titoktartási kötelezettségem alól nem menthetett fel az 1878: Y.t.cz. 329 §-a sem,a melynek értelmében a titok felfedése nem büntetendő,ha az orvos a ható- . ság által megkérdezhetvén,nyilatkozik. Hiszen nem ama szempontból mérlege fjük szent és feltétlen-kötelességünk teljesitÓBÓt,hogy megszegéséért büntetés ér-e bennünket vagy sem; eskünkhöz hiven ás és közérdekből ragaszkodunk kötelességünkhöz.Csak az esetben térhetnénk és kellene eltérnünk e szabálytól,ha a törvény elrendelné a titok felfedését a hatóságok előtt. Azonban a 329 .{j.kötelesságkápen csak azt az esetet említi, a melyben az orvos a tudomására jutott vagy 64.
