A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1909-1910 (HU-SEKL 1.a 35.)
1910. április 26., 5. rendkívüli
711 fej alakulóképességével, de ennek dacára s bár megengedi, hogy e tévedés nem egyszer fölösleges császármetszésekre és kraniotomiákra vezethet - mégis úgy tartja, hogy az ilyen tévedés kevésbé súlyos, mint az a kár, mely abból származhatik, hogy kivárjuk azt az időt, mig a szükmedencés szülésnél a legyőzhetetlen térarány/ ' talanság evidensen megmutatja magát, más szóval az angol activebb eljárást tart helyesebbnek. Ezzel szemben viszont német részről dicséretesen emlitik fel azt a tényt, hogy a szükmedencés szüléseknek a dolgozatban foglalt kezelési elvei szerint, azoknak 76 fo-a spontán folyik le s hogy a therapia milyenségének mérlegelésénél az iró szigorú különbséget tesz I és M. P.ák között s hogy e mellett a magzati fej nagyságát is esetenkint szigorúan- ki van ja mérlegelni. Az általa követett exspectativ szüléskezelés minőségének jellemzésére mégis kiemelik, hogy a dolgozat által képviselt iskola iránya a spontán szülés lehetetlensége esetén inkább a tisztán szülészeti s ritkábban a sebész-szülészeti műtétek alkalmazásához szeret fordulni szemben pl. a Doederlein f. klinika aktivabb sebészeti irányával. Hangsúlyozzák ezután, hogy a dolgozat az expressziót és a kimeneti és üregi fogót szembeállítva a magzat kinyomását kisebb jelentőségű operátiónak tartja, mig némelyek az expressziót a fogónál veszélyesebbnek mondják; concedálják azonban, hogy jó eredményei a dolgozatot álláspontjának elfoglalására feljogosítják. A magasfogó fejezeténél a bécsiek pointierozva mutatnak rá azon tényre, hogy a budapesti szülésziskola mennyire ragaszkodik ezen műtéthez. A németek azonban kiemelik ezen műtét kapcsán az anyák és magiatoknál a dolgozatban közölt jó eredményeket. Az angolok viszont a dolgozatnak ezirányu eredményeit nem tartják olyanoknak, melyek megelégedést kelthetnének s azt hiszik ennek oka az, hogy a közölt esetek jó részénél a magasfogó későn volt alkalmazva.-5-
