A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1907-1908 (HU-SEKL 1.a 33.)

1908. június 16., 10. rendes

29 . m nak ellátni. E nagy szám a gyakorlat oktatás sikerességét valósággal meg­­h iusitja. Jlyen körül mények köz ött alapos az aggodalom,hogy a t an székek képviselőinek leg önfeláldozóbb fára­dozásai mellett sem érhető el az az eredmény, mely a jövő orvosi nemzedék alapképzését elegendően biztosi that­ná. Pedig el kell is mernünk,hogy a belgyógyászat ma is az összes orvo­si tudományok törzsét alkotja. Ha a mi viszonyaink között nem is gondolhatunk arra, hegy Billroth követelését telje s it sük, ki azt kiván­­ta,hogy egy gyakorlati kollégium - 50-nél ne legyen népesebb, még is töre­kednünk kell, hogy legalább az orvosi tudománycsk alapj nak tanulását ne tegye illuzóriussá a nagy szám. A bizottság azon véleményben van, hogy e helyzeten segíteni kell, s egyúttal örömmel const utálja, hogy segíteni lehet. A párhuzamos klini­kai telep 1909 őszére várható befe­jezése alkalmával teljesül a tanár­­testület azon sokszor kifejezett óhajtása,hogy a belgyógyászati beteg­ágyak száma jelemtékenyen megszapo­rodj ék. A mai 190 /:az I.belklini­kán 90, a II .belklinikán 70 az ideg­­ki inikán 30:/ ágy helyett 450, /: I.és II. apáczalak me gürül és év el/ 17o/ uj 11.200,/:160 és 40 fertőző:/ ideg 80/, tehát több mint kétszer

Next

/
Thumbnails
Contents