A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1907-1908 (HU-SEKL 1.a 33.)
1908. május 19., 9. rendes
adást nem mulaszt. És végre nem tapasztaljuk-e félévről félévre,hogy milyen nehéz csak a ki i ni ka i fő t árgya kát is val ahogyan beosztani a tanrendre a je lenlegi óraszám mellett. Nem szabad elfeledni,hogy tudományunk nagyon megváltozott az utóbbi időben s hogy a hallgatónak voltaképen sokkal több gyakorlati tanulásra volna szüksége, mint a mennyit a mai beosz - tás adhat. Ha csak hárem napon van belcr ves tan, mási k három napon van sebészet, /ugyanígy a nőorvostan és szemészet/, akkor a hallgató ott maradhat az előadás után,részt vehet gyakorlatilag az ambulat őri umbun, segédkezhet kisebb ope rál ásó k, ki i n i ka i miit étékb en, kórtört énét sz er készt é seben, érintkezhet ik a klinikai személyzettel s megemészthet i az előadásokon hallott akut .Hasonló módon el tudom gondolni az oktatás intensivebb módját az elméleti szakokon is.Heggyőződé sem,hogy ebben a tekintetben nagy reformra van szükség, hogy a tanítás jelen korunk feladatainak megfele lhessen. I A bizottság teljes mértékben osztozik azon igazán meggyőző érvelésben, ml ye t ^endrassik t anár ur előterjesztett. Hinthcgy azonban ő ezen órabecsztás t ahhoz kapcsolja,hogy a félévek beesztása úgy alakuljon át, hogy a szorgalmi idő a mai tényleges 598 26.
