A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1904-1905 (HU-SEKL 1.a 30.)
1904. szeptember 16., 1. rendkívüli
NÉPEGÉSZSÉGÜGY 773 pl. az 1929 : XXX. t.-cz. sem ad a tisztiorvosoknak imperiumot, vagy hogy több tekintetben még hátrányosabb helyzetbe juttatja őket, mint a két egészségügyi törvény. Régebben az orvos ellen csak a közgyűlés rendelhette el a fegyelmit (s függeszthette fel), az 1929: XXX. t.-cz. szerint erre a polgármester is jogosult. (Persze csak az orvossal szemben, a jogi képzettségű »tanácsnokokkal« szemben nincsen meg ez a joga !) Az 1876 : XIV. és 1908 : XXXVIII. t.-cz. szerint az orvosnak joga van 24 óránál nem hosszabb időre bejelentés nélkül is távozni, (ez egyébként természetes következménye a magángyakorlatra való jogosultságnak) úgyszintén felettes hatóságával, tisztán szakügyekben közvetlenül érintkezni. Positiv adataim vannak arról, hogy a tiszti orvos ezen jogától megfosztatott, s a sérelmes rendelkezéseket a jogorvoslat egyik foka sem orvosolta. Ha a közegészségügy érdekei nem is kívánnák parancsolólag a helyzet gyors és gyökeres megváltoztatását, már maga a tiszti orvosok anyagi helyzetének jelenlegi állása elegendő ahhoz, hogy ezt követelnünk kelljen ! Ám nem egyedül a tiszti orvosok anyagi helyzetében beállott rendkívüli eltolódás indokolja az egészségügyi közigazgatás reformját ! Égetően szükséges, halaszthatatlan az egyébként is ! Elég bizonyíték emellett az az egyetlen tény, hogy az 1874 : XVI. t.-cz. megjelenése után néhány évvel már elkezdődött a reform szükségességének hangoztatása, (maga az 1908 : XXXVIII. t.-cz. is az egyik rész : a községek egészségügyi ellátásának a reformja), s azóta nincs év sőt hónap, hogy a legkülönbözőbb oldalról fel ne merülne a reform megvalósítására irányuló kívánság ! S ez nem is csoda, egészségügyi törvényünk megalkotása óta 60 év telt el s Istenem ! milyen 60 év ! Az ez alatt a 60 év alatt beállott változásokat, az új idők dictálta követeléseket a törvény keret szerűsége s a rendeleti jogalkotás tömege sem pótolhatja. Távol áll ettől a kis czikktől, hogy törvénytervezetet adjon, (bár bevalljuk, hogy üres óráinkban örömmel dolgozgatunk, csiszolgatunk egy efféle tervezeten) ezúttal annak hangoztatása mellett, hogy a reform immár halaszthatatlan, egyedül azokra az elgondolásokra akarunk rámutatni, amelyeken — véleményünk szerint — a reformnak nyugodnia kell, amiket okvetlenül tartalmaznia kell. Ezek röviden a következők : 1. A tiszti orvosoknak imperiumot kell kapniok. Más szóval az egészségügyi közigazgatás feltétlenül államosítandó. Az, hogy ez milyen fokban és milyen módon valósul meg, hogy a tiszti orvosok a közigazgatás mellé beosztott tisztviselők lesznek-e, mint az állatorvosok, vagy azzal levelező szerv, mint a tanfelügyelőség, (bevallom, nekem egyik sem tetsző !) ez már természetesen a megvalósítandó reform dolga, sőt éppen eleknek a problémáknak mikénti megoldásától fog függni a reform jósága. 2. Felállítandók az orvoskamarák (megvalósíthatók az egészségügyi közigazgatás reformja nélkül is !). Kétségtelen, hogy a kamara sem lesz minden bajunk ellen hatásos remedium, de kétségtelen az is, hogy sok bajon fog segíteni. 3. Megvalósítandó a leggyorsabban a tiszti orvosok anyagi helyzetének a rendezése. (Esetleg szintén az általános reform előtt ! A Ková-
