A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1904-1905 (HU-SEKL 1.a 30.)

1905. február 21., 6. rendes folytatólagos

— 427 8. szetesen a végvzél szempontjából a nul­lával egyénló. Ebből az következik,hogy a mai viszonyok között a müt ét tan gyakor­lati bet anitása a tanár legnagyobb igye­kezete mellett sem lehetséges. Ha a kérdést az előadó tanár szem­pontjából tekintjük,úgy azt látjuk,hogy a gyakorlati sebészet tanára a mai beteg­­anyag mellett,ha azt a tanitás érdekében 2 óráig kell a klinikán szorgalmasan dolgoznia a mely 5-5 1/2 órából 2 óra előadás, a többi pedig műtétekkel és betegvizsgálatokkal telik el. Ha már most az ilyen jelentékeny délelőtti munka után a tanár még 2 szer egy héten délután is 2 1/2 óráig ad elő, akkor tekintve az elintézendő kari ügye­ket,a bizottságokat és a különböző tudo­mányos üléseket arra,hogy a saját tovább mivelésére olvasmányokat tegyen vagy pe­dig valamely tudományos kérdésbe elmerül­ve azt behatóan tanulmányozza semmi ide­je sem marad,hanem a tanár lassanként egy előadó napszámossá válik minden tu­domány os ambicio nél kül. A heti ki ini­­kai 10 óra mellett a heti 5 órai müt ét­tan i előadás tekintve különösen még,hogy a tanár azonkivül 30-35 órát dolgozik még a klinikán olyan erős megterhelés, a mire az egyetemi oktatásban ezen kivül több példa nincsen is,mert sem a szemé­szet, sem pedig a szülészet és a nőgyó­gyászat tanárai nincsenek arra kötelez­­ve,hcgy rendes kollégiumaikon kivül még a ka rj^m^onfn n t reggel 1/2.9 tői 1/2 ÉL

Next

/
Thumbnails
Contents