A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1904-1905 (HU-SEKL 1.a 30.)
1905. február 21., 6. rendes folytatólagos
— 427 8. szetesen a végvzél szempontjából a nullával egyénló. Ebből az következik,hogy a mai viszonyok között a müt ét tan gyakorlati bet anitása a tanár legnagyobb igyekezete mellett sem lehetséges. Ha a kérdést az előadó tanár szempontjából tekintjük,úgy azt látjuk,hogy a gyakorlati sebészet tanára a mai beteganyag mellett,ha azt a tanitás érdekében 2 óráig kell a klinikán szorgalmasan dolgoznia a mely 5-5 1/2 órából 2 óra előadás, a többi pedig műtétekkel és betegvizsgálatokkal telik el. Ha már most az ilyen jelentékeny délelőtti munka után a tanár még 2 szer egy héten délután is 2 1/2 óráig ad elő, akkor tekintve az elintézendő kari ügyeket,a bizottságokat és a különböző tudományos üléseket arra,hogy a saját tovább mivelésére olvasmányokat tegyen vagy pedig valamely tudományos kérdésbe elmerülve azt behatóan tanulmányozza semmi ideje sem marad,hanem a tanár lassanként egy előadó napszámossá válik minden tudomány os ambicio nél kül. A heti ki inikai 10 óra mellett a heti 5 órai müt éttan i előadás tekintve különösen még,hogy a tanár azonkivül 30-35 órát dolgozik még a klinikán olyan erős megterhelés, a mire az egyetemi oktatásban ezen kivül több példa nincsen is,mert sem a szemészet, sem pedig a szülészet és a nőgyógyászat tanárai nincsenek arra kötelezve,hcgy rendes kollégiumaikon kivül még a ka rj^m^onfn n t reggel 1/2.9 tői 1/2 ÉL
