A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1904-1905 (HU-SEKL 1.a 30.)

1905. február 21., 6. rendes folytatólagos

mütéitan tanítása ezentúl máskép rendezte ssék be,nevezete sen oly módon,hogy ennek előadása alól a sebészet ny.r»tanárai

i

felmentessenek s hogy ez más, külön szakerőre bízassák.

A tanárt estület által kiküldött bizottság nevében a bizottság elnöke,

Tauf fér Vilmos ny.r. tanár távollétében Grósz Emil ny.rk.tanár referál. Az előadványból kitűnik,hogy a bizottság az említett tanárok javaslatát egy bizottsági tagpllavratil Imre czimz.ny.r. tanár kivéteé

lével, ki különvéleményt jelentett be, elfogadt

Navratil Imre czimz.ny.r.tanár felolvassa külön véleményét, mely lényegében azt tartalmazza,hogy a sebészet ny.r.tanéhainak azon kérése, hogy ők maguk ne köteleztessenek arra,hogy a sebészeti müt éttant maguk adják elő, méltányos ugyan, de csak úgy,ha ezen előadások az illető ki in ika i tanársegédekre biza inának, nem pedig az illető klinikák egyikéhez sem tartozó külön szakerőre, mert ez által

*

veszélyeztetve látná az illető klinikák által képviselt sebészeti iskolák irányát és traditioit.

Bókay Árpád ny.r.tanár ezzel szemben ki jelenti,hogy a külön véleménynek kiindulási pontját is tévesnek tartja, mert az orvoskari tanszékeknél dogmák ' nem hirdethetnek.

Ajtai á.Sándor ny.r.tanár mindenekelőtt kifogásolja a bizottság összeáll i. fását,mely ezen ügyről referált,mert ezen bizottságban mint szavazó tagok résztvet-