A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1903-1904 (HU-SEKL 1.a 29.)

1903. október 20., 2. rendes

ra bízza,mely ez ügyben véglegesen dönt.

A kar többsége oda nyi latkozik,hogy az ügy ezentúl is a tanártestület plénuma elé hozandó,a mi annál is inkább lehetséges,mivel az első kari ülés még azon terminus előtt szokott megtartatni,a melyet a bizottság a tandijel engedésért folyamodok beiratkozásának első napjául jelölt meg.

Az orvoskari tanártestület nem teheti a bizottság ezen véleményét sem magáévá, hogy az ösztöndíjasok részben egyáltalában nem,részben csak fá 1 ig részesüIhetnek tandi jel engedésben. Bokáy Árpád ny.r. tanár illogikusnak tartja azt,hogy az állam ösztöndíjra tart valakit érdemesnek s ez ösztöndíj egy részét mindjárt levonja tandíj fejében. Jendrassik Ernő ny.r.tanár arra figyelmeztet,hogy e megszorítást azért sem lehet megokol ni, mer t a tandijel engedés éknél eddig megszabott quota megszűnt s a minister kijelentése szerint minden valóban szorgalmas ás szegény hallgató felmenthető a tandíj fizetés alól. A valóban szegény ha liga to, ha néhány száz forintnyi ösztöndíjban részesül is,még mindig szegénynek tekintendő,mivel abból csak nehezen tarthatja fenn magát s csak nélkülözésekkel folytathatja tanulmányait. Genersich Antal ny.r. tanár a bizottság álláspontjára helyezkedik főleg azon tapasztalata alapján,hogy azon ha 11 gat ok,kik túlságos sok segélyben