A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1901-1902 (HU-SEKL 1.a 27.)

1902. február 25., 6. rendes folytatólagos I.

30

A segédorvosi czim be nem illeszthető a klinikai keretbe,mert a tanár nem főorvos; a tanársegédi czimben is az egyetemi és nem a korházi functio domborodik ki,a segédorvosi czimmel pedig a megfordított dolog történnék. Ha a gyakornoki állásokat kapósabbakká akarjuk tenni,akkor ezt a magasabb állások [tanársegédi rovására teszszük.

A köztudat és a nagy publikum mindig többre fogja tartani a segédorvost, mint a tanársegédet,mert a közönség nem a tanári,hanem az orvosi állásra helyezi a fősül yt. Mert hiszen a klinikai professor,mint gyakorló orvos, áll első sorban a nagy közönség szemei el ott. .Kif el á tehát a tanár mint főorvos fog szerepelni ás utána mindjárt következik a segédorvos. A külfölddel szemben is nagyobb tévedésekre fog al kai múl szolgálni. Kifogásolja a javas! at azon részét is,mely a dijat mindig ösztöndíjn k mondja. Ez nem ösztöndíj ,hanem segály-dij. Fontos ez azért,mert ellentétben áll a közéleti felfogással és functióval ,a hol a díjtalan ás a segálydijas között van rangkülönbség, el 1 enben ösztöndíjnál nincsen rangkül önbság.

Harmadik észrevétele a 10 & ellen szol,az ellen,hogy a gyakornok más diploma elnyerésére nem készülhet.

Ennek törlését kivánja,me^t nem látja}

be,hogy a törvényszéki orvostani intézet gyakornoka miért ne készülhetne