A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1901-1902 (HU-SEKL 1.a 27.)
1902. január 21., 5. rendes
IQ féle szemcsék,me3yek különböző nagyságot s alakot mutatnak,nem tekinthetők a virulentia fokának mértékéül ,nint azt újabban felveszik. Az itten felsorolt irodalmi müveket alaposan ismerem,mert azok a párisi dolgozat kivételével 1 aboratoriumomban keletkeztek ás igy fejlődésüket figyelemmel kisérhettem, fir. Króm p ocher Ödön nemcsak tökéletesen birja a kórszövettani legfinomabb vizsgálódási módszereket s a bakteriológiában honos legmodernebb kutatási el j árásokat,hanem valódi búvár tál ént ummal is bir a kérdések feláll itásáfean,azoknak a vizsgálat folyamán feltűnő bonyodalmai tisztázásában önállóan jár el és eddig az általam adott kérdések mindegyikét ismereteink gazdagításával oldotta meg. Munkái java része a külföldi irodalomban sokszorosan idéztetnek,úgy hogy neve különösen a német szakirodalomban máris a jó hangzásuak közé tartozik„Dőlgozataiban a mitosisokro] és a pl asmas ej t ek ró'l a sytologia finom kérdéseivel is foglalkozik ás a pluripolaris magosztódásokról Írott munkája egészen eredetinek tekintendő,melynek tudományos folyományai eddig csak részben vannak levonva. Bakteriológiai dolgozatai részben experimentális irányúak [ilyenek pl .a gumók orra vonatkozó vizsgál ataiJ,másik részük a savótherapiával ás a bakteriumtest legfinomabb structurnájával fog]alkozik,ugy hogy ezen dolgozataiban a modern bakteriológia morphol ogiai,experimental is és serothherapeutikus irányzata egyenlőkápen van kápviselve.Kórszövettani dolgozatai sorából legfontosabbak az endothel iomákról,mág inkább azonban egy uj rákfajról jcare inorna I epitheliale adenoides cutisj Írott dolgozatai. Utóbbit szintén egészen uj felfogás és uj eredmények jellemzik. Az előadottakból kid^rül ,hogy Krompecher Ödön a bakteriológiát és a kórszövettant egyenlőképen műveli.Az a meggyőződésem,hogy e kettőnek együttes ápolása egyike azon fő ás leghálásabb irányoknak ,mel yekben a bakteriológia űzheti és tűzendő. Hiszen tudvalévőén a párisi Pasteur-intázet egyik gyengéje a kórszövettanban való alapos jártasság hiánya. Krompecher bizonyságát adta annak,hogy 1«
