A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)

1898. április 19., 7. rendes

3

Az idillt genyes dobüreg-gyuladás sebészi gyógyításáról, különös tekintettel a halláscsontok eltávolításának kérdésére.

Megjelent „Sebészet“ ez. folyóiratban 1894.)

40 oldalra terjedő, ábrákkal ellátott, tisztán gyakorlati fülgyógyászattal foglalkozó értekezés, amelyben a szerző a fülgyógyászatban felmerülő kérdést gyakorlatából vett nehány eset ismertetésével tárgyalja. Leírja előzőleg a dobüreg és melléküregeinek pontos topographiáját, különösen a »recessus culminist«. mint amely az idült otorrhoeánál oly fontos szerepet visz. Tárgyalja a klinice kevésbbé ismert »atticus« lobokat, melyeknél pontos tünet a tulajdonképeni dobüreg megbetegedés csekély foka mellett a »margó epitympanicus« belövelt és duzzadt volta, a Shrapnell-féle hártya előtüremkedése és a hallás nagymérvű csökkenése, mely közönséges eljárás (légbefuvás) által csak nagyon kis mértékben javítható. Ezen heveny alakból a Shrapnell-féle hártya átlyukadása után fejlődnek a dobüreg felső recessusának idült lobjai (idült atticus genyedés), melyekhez, a bosszú ideig tartó genyvisszatartás következtében, többnyire már a hallás-csontok és a dobüreg felső recessusának a csontlobja társul. Tárgyalja a tulajdonképeni heveny és idült, sarjadzó dobüreg gyuladást, a hallócsontok lobját, cholesteatoma képződést diagnosticai és klinikai értelemben. Leírja az ezen bántalmak ellen használatos eljárásokat, a melyek első sorban sebészi beavatkozások; ezeket kritice tárgyalja és indicatiókat állít fel, a tisztán endotympanalis műtétekre (margó epitymp. levésése, két külső halláscsont eltávolítása) és az u. n. Stacke-féle műtétre. Az egyes klinikai jeleket fontosaknak tartja a műtéti modor megválasztásánál és ezen tekintetben a bécsi fülészeti iskolához hajlik. Minden egyes kóralakot a gyakorlatából vett esettel tesz érthetőbbé. Ezen közölt casuistikus esetek közül kiemelendő kettő, amelyekben a szerző halláscsont kimetszést végzett, egyik esetében már 1892-ben, A közleményben levő ábrák szerző photogrammjai után készültek.

4.

5.

Otitis media suppurativa chronica kapcsán fellépett aggnyomás kórképének egy esete.

Operátió, gyógyulás.

(Megjelent „Sebészet“ ez. folyóiratban 1894'

Egy beteg kortörténetét közli, akinél genyedés kapcsán a legnagyobb mérvben kifejezett »Meniere«-féle tünetcsoport lépett fel, t. i. nagymérvű szédülés, ügy, hogy a beteg csak álló helyzetben volt képes a nagymérvű szédüléstől némileg megszabadulni, a legkisebb test- vagy fejmozgásra ezen szédülés nagy mértékben visszajött és behunyt szemmel is szédült; emellett nystagmus, nagymérvű hányás és a szívlökéseknek perczenkint 44-re való leszállása. — A szerző ezen tüneteket anyagnyomás tüneteinek tartván, epiduralis tályogra vagy cholesteatomára gondolt és ily irányban végezte a műtétet. Sem tályogot. - sem cholesteatomát nem talált, hanem a sinus sigmoideus körül savós-véres exsudatumot. A beteg a műtét után az agynyomás tüneteitől megszabadult és teljesen gyógyult. A szerző ezen esetben sebészi jártasságáról tesz bizonyságot.

6.

Atresia congenita meatus auditorii externi. — Hangvezetőképzés, kagylócorrectió.

(Bemutattatott a közkórházi orvostársulat 1895. márczius 6-iki ülésén. Megjelent „Gyógyászat“ 1895. 21. sz )

Társmunka ugyan, melynek egyik részét Herczel M. tanár főorvos végezte, de másik részét, különösen a kórisme felállítását, a hangvezetőnek a csecsnyujtványon át való kivésését, az utókezelést, valamint az eset ismertetését a szerző végezte.

i*

u