A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
2 vezetőbe is nyomult. A jobb hallóideg teljesen hiányzott, a jobb arczideg sziklacsonti részlete megvolt. A sziklacsontból sorozatos górcsői metszetek készültek; ezen eljárás által sikerült a szerzőnek kimutatni azt, bogy a diónyi, az agyacsban székelő daganat a hallóidegből indult ki és pedig, a mint ott combinált festési eljárásokkal sikerült kimutatni, minden valószínűség szerint a Schwann-féle hüvely sejtéiből. Igen érdekes lelet az, hogy a »ramus ampullaris superior nervi acustici« mentén is megindult az ujképlet fejlődése és a »crista ampullae superior« helyén a labyrinth belsejében székelő kis daganat fejlődött. A daganat maga kétféle szövetelemekből áll; az alapszövet orsóalaku sejtekből áll, melyek magja változó nagyságú, a másik szövet finoman szemcsés alapanyag, melybe gömbölyű sejtmagvak vannak mintegy behintve; sejthatárok nem ismerhetők fel. Ezen két szövet, melyek közül az első fibroid, a másik glia szövet, a legnagyobb változatosságban keverve és másodlagos elfajulásokat képezve alkotják a daganatot. A szerző ugyan csak egy esetről értekezik, de ezen egy eset kapcsán az összes eddig az irodalomban közölt hasonló eseteket kritikailag feldolgozta, és ez által a »hallóideg ujképleteiről« tanulmányt nyújt, e mellett a hártyás tömkeleg pontos és részletes leírását adja. A ki ismeri a hallószerv szövettani vizsgálatainál a technikai nehézségeket, az méltányolni fogja a szerzőnek a szövettani vizsgálatok ezen nehezebb ágában való jártasságát. Ezen dolgozatot, mely német nyelven az Ung. Archiv für Med.-ben is megjelent, 1893-ban a Balassa jutalomdijjal tüntették ki. 3. A külső hangvezető elsődleges rákjának egy esete. Készítmények bemutatásával elöadatott a magyar fül- és gégeorvosok egyesületének 1895. február hó 2S-án tartott ülésén. Megjelent 0. H. L. 1895. évf. 28. számában. Casuisticus eset, melyet a szerző részint a bántalom ritkább megjelenése, részint a bántalomnak szövettanilag való elég pontos kórismézése miatt közöl. — Egy idősebb nőbetegnél fiilviszketés, később csekély szivárgás alakjában indult meg a bántalom, néhány hétre reá a váladék genyesebb, majd közbe véres lett; már ekkor a hangvezetőben sarj alakjában megvolt a rákos elfajulás. — A szerző a beteget akkor látta először, midőn a hangvezető a gyanús sarjak által teljesen kitöltve volt, és a midőn a folyamat már nemcsak a dobüregre, hanem a fülkürt mentén a garatba is terjedt. A szerzőnek sikerült kimutatnia, hogy a rákos elemek a glandulae ceruminosae hámjából indultak ki, és pedig minden valósziníiség szerint egy hosszabb ideig tartó »Otitis externa diffusa ecematosa« után, innen terjedt a dobüreg felé és innen részint a csecsnyujtványba majd a fülkürt mentén az orrgarat-iiregbe. — A közvéleményben két, a szerző által készített mikrophotogramm van. Dr. Krepuska Géza kórszövettani és bakteriológiai irányú dolgozatainak száma nem jelentékeny; de van azoknak elvi jelentőségök, mert kiderül azokból, bogy dr. Krepuska úr a boncztani, szövettani és bakteriológiai módszerekben teljesen járatos; hogy diagnosisait szokszor szövettani vizsgálatok alapján állítja fel, a gümőkórt pl. ez alapon kórismézi oly korai stádiumban, amikor ez pusztán klinikai alapon még lehetetlen volna; kiderül azokból, hogy a klinikai irány mellett a tudományos boncztani pathologiát művelni teljesen képes. Dr. Krepuska Géza úr évek óta dolgozik laboratóriumomban s így tulajdonságainak teljes ismerete alapján álithatom, hogy a fül boncztanában rendkívül jártas; kézi ügyessége és biztossága is olyan, hogy azt veleszületett képessége mellett is csak a bonczoló asztalnál enyedetlen szorgalommal szerezhette meg. A fül histologiájában való jártassága is nem mindennapi, mert a m
